Karácsonyi "ragasztós"

Régi blogomból, 2006 karácsonyáról...

Az internet létrejöttét és számomra való elérhetőségét, fogyaszthatóságát mindig nagyra tartottam. Amikor régi receptjeimet veszem kézbe, ez a csodálat még inkább felerősödik, mert az internet nyújtotta lehetőségek megengedik, hogy ezeket az örökkévalóság részévé tegyem. Itt van például a kezemben egy A/5-ös papírlap. Sárga, zsírpecsétes, a tinta rajta itt-ott elmosódott. Nem csoda, hogy ilyen állapotban van, a nyáron múlt 16 (25) éves. Nem emlékszem olyan évre, hogy ez a sütemény ne lett volna ott a karácsonyi asztalon, mióta a receptet megkaptam kórházi szobatársam anyukájától, aki ezzel kedveskedett várandós lányának. Persze Judit megkínált minket is, és én azonnal lecsaptam a mamára: nem hagytam élni, míg le nem írta a receptet. Áldassék a keze. Maga a sütemény nem fenomenális, nem a gasztronómia csúcsa, de nekünk hozzátartozik a karácsonyainkhoz, a gyerekeim szájában ott az íze, nekik alighanem ez - is - jelenti majd a gyerekkort, amikor felnőttek lesznek. Megosztom veletek is, nem bonyolult elkészíteni, remekül eltartható - ha találtok neki megfelelő rejtekhelyet persze. 

Hozzávalók:
 
42 dkg liszt
25 dkg vaj
2 tojássárgája
16 dkg cukor
fél citrom leve és héja
1 evőkanál rum
fél csomag sütőpor (legözelebb kipróbálom anélkül)
némi tejföl

baracklekvár

Elkészítés:
 

A hozzávalókból tésztát készítünk, ha nehezen állna össze, tejfölt adunk hozzá, de ne essünk túlzásokba. Vékonyra - igazán vékonyra - nyújtjuk, különböző formákat szúrunk ki belőle. Páros számút szoktam minden formából, mert mint a neve is utal rá, majd össze kell őket ragasztgatni, nem baj, ha minden darabnak lesz párja. Minden második tetejét megszórjuk vagdalt dióval, esetleg szórócukorral, mákkal. Sütőpapírra téve világosra sütjük őket. Ha kihűltek, sűrű baracklekvárral kettőt-kettőt összeragasztunk. Fémdobozban sokáig eláll.

 

Paradicsomos csicseriborsó leves

Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, nála olvastam a receptet, és rögtön meg is szerettem volna főzni, de a sóban eltett citrom készleteim mennyisége a nullához konvergált, így meg kellett várni, hogy eljussak a Culinarisba, mert az nyilvánvaló volt, hogy a citrom nélkül ez a leves nem hozza azt az élményt, amit várok tőle. Menet közben módosítottam az elkészítésen, a recepthez képest elég jelentős mértékben, én ugyanis nem darabolt paradicsom konzervvel készítettem, hanem passatával. Így jóval sűrűbb, krémesebb lett a leves, mint Eszteré. Némi fűszerezésbeli különbség is van a leveseink között, én elhagytam belőle a zsályát, használtam helyette kurkumát.

Hozzávalók:

1 doboz csicseriborsó konzerv
2x500 ml paradicsom sűrítmény (passata)
1-2 marék gerli
1 fej fokhagyma
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál füstölt paprika
2 evőkanál olívaolaj
só
bors
1 db sóban eltett citrom
chilipehely

Elkészítés:

1. a gerslit sós vízben megfőzzük, ez legalább 20 perc

2. a fokhagymát vízszintesen félbe vágjuk, héjában hagyva az olajon puhára dinszteljük, ügyelve, hogy ne égjen meg a hagyma

3. amikor  a fokhagyma elkészült, már nem kemény, szórjuk az olajba a római köményt, kurkumát és füstölt paprikát, keverjük át, hogy kiadják az illatukat, majd öntsük az edénybe a leöblített csicseriborsót, a megfőtt gerslit, és öntsük fel a két doboz passátával.

4. adjuk az edénybe az apróra vágott citromot. Én egy keveset a citrom levéből is löttyintettem a levesbe.

5. sózzuk, borsozzuk a levest, forraljuk fel, higítsuk egy kevés vízzel ízlés szerinti sűrűségűre.

Zseniális leves, komolyan mondom. A csicseritől tartalmas, a paradicsomtól édeskés, a római köménytől keleties, a sóban eltett citrom pedig egyszerűen pazar. Nagyon emlékeztet az íze valami gyerekkori emlékre, de még nem jöttem rá, mi az...