Tudom, tudom, sokan vannak, akik már a cím olvastán is elhúzzák a szájukat. Magam meg nem érthetem, hogy lehet a sütőtököt nem szeretni, én gyerekkorom óta rajongok érte. Nem mondom, néhány éve, mikor nálunk is kezdett ismertté válni a belőle készülő leves, kerekedett a szemem rendesen. De aztán jöttek a sütemények, tészta feltétek, mind-mind sütőtökből, és a világ ismét szélesebb és színesebb lett egy kicsit. Úgyhogy aki nem utasítja el teljesen a sütőtököt, mint ördögtől valót, az tegyen egy próbát, mondjuk ezzel a recepttel.
Millió változatban készíthetjük a sütőtök levest, attól függően, hogy milyen fűszereket használunk, azon át, hogy alaplével vagy tejszínnel készítjük, számtalan a variációs lehetőségek száma. Én most kicsit indiai csípősre hangoltam, mert nagyon fázom.
Hozzávalók:
1,5 kg sütőtök
1 narancs
2 kisebb burgonya
1 salotta hagyma, vagy egy kis lilahagyma
egy evőkanál olíva olaj
2 db bio zöldségleves kocka
só
fehér bors
1 teáskanál garam masala
1 teáskanál curry
1/2 teáskanál római kömény
(és ha van véletlenül otthon pumpkin pie spice, abból is tehetünk bele, de annak a mennyiségével óvatosan bánjunk)
Elkészítés:
A tököt kettévágjuk, kimagozzuk, sütőben 45-50 perc alatt megsütjük.
Közben az apróra vágott hagymát egy pici olíva olajon megfonnyasztunk - nem barnára! -, rászórjuk a garam masalát, curryt és római köményt, egy percig kevergetve pirítjuk, hogy az illatukat kiadják, majd hozzáadjuk a kis kockákra vágott krumplit, felöntjük 2 liter vízzel, beledobjuk a sót, a két leveskockát, és a krumplit puhára főzzük.
Időközben megsül a tök, aminek a húsát a fazékba tesszük, és merülő mixerrel krémesre pürésítjük a levest. Ekkor hozzáadjuk egy narancs levét, a gyümölcs lereszelt héját, korrigáljuk még az ízeket.
Én használtam egy titkos hozzávalót is, és megmondom őszintén, szerintem ez a leves ettől lett olyan különlegesen jó. Ez pedig nem más, mint fél deci rostos őszibaracklé. Ne kérdezzétek, miért löttyintettem belőle a levesbe, de zseniális lett.
Imádom a sütőtököt, leginkább sütve, de sütibe, krémbe, levesnek is jó sok pirított tökmaggal a tetején, de én mindig az édes felé hajolva készítettem, mert gyümölcsnek veszem és a gyümölcsleves nekem édes. Pedig vannak itthon fűszereim mindenféle, curry, és római kömény is, csak garam masala nem, csak nem használom ezeket, persze kérdezhetnéd, hogy akkor minek, hát hirtelen felindulásból, hogy legyenek... hátha egyszer elszánom magam és legyűröm a teljesen érthetetlen ódzkodásomat az idegen ízek iránt. Majd egyszer talán megcsinálom... az érdekesség kedvéért.
VálaszTörlés