A recept Limarától származik, 2009-ben sütöttem meg először, és aztán talán még egyszer, mert a kifli ellenállhatatlan, muszáj még forrón felfalni, amint elkészül, és hát ez bár csodás élmény, nem mindig célravezető...khm...nem tudom, értitek-e, mire gondolok... Viszont az uramnak ma születésnapja van, úgyhogy az a minimum, hogy reggel ilyen csodás kiflire ébredjen. Egy ilyen erős kezdés után csak jó lehet a napja :)
60 dkg liszt
1 csipet aszkorbinsav
1 teáskanál sikér (tekintve, hogy Limara receptjéhez képest nekem csak BL 55-ös lisztem volt a BL 80-as helyett)
1,5 teáskanál só
10 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál cukor
3 dkg élesztő
3 dl langyos tej
Elkészítés:
A tejet és az olvasztott vajat és a pici vízben feloldott élesztőt a kenyérsütő üstjébe öntöttem, utána küldtem a lisztet, sikért, aszkorbinsavat, cukrot, sót. Másfél óra múlva olyan csodálatos tésztát vettem ki a gépből, hogy párját ritkítja. Lisztezett deszkán kicsit átdolgoztam, 11 darabra sikerült vágnom, a darabokat pedig négyzet alakra nyújtottam. A négyzeteket nagyon vékonyan megkentem vajjal, ez biztosítja majd, hogy a rétegek szépen elváljanak egymástól. Egyik sarkuktól átlósan feltekertem őket, majd letakarva kelhettek még negyed órácskát. Mivel az előző sütésekkor azt tapasztaltam, hogy nincs számottevő különbség a megfőzött, és meg nem főzött kiflik között, ezt a lépést kihagyom. 200 fokos sütőben megsütöm a kifliket, nagyjából 12-15 percre van szükségük ahhoz, hogy szép színűek legyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése