Ridikül

Nos, hol is kezdjem? Mondjuk az elején. A Ridikül Jakupcsek Gabriella napi talk show-ja az m1 csatornáján. Túl van 150 adáson, és remélhetőleg még sokszor 150 követi ezeket a részeket. Gabival én meglehetősen elfogult vagyok, nagyon régen ismerjük egymást, igen fiatalok voltunk mindketten, amikor a Szabadság téren összeismerkedtünk. Sőt, nemcsak összeismerkedtünk, hanem évekig vártuk ott az MTV óvodás buszát, ami a gyerekeinket hozta-vitte az oviba. Azóta is tart a barátság, bár az utóbbi időben sajnos ritkán találkozunk. Vagyis ő ritkán találkozik velem, én gyakrabban ővele. Időnként a munkámból kifolyólag kezem közé kerül egy-egy Ridikül adás, két héttel ezelőtt pedig egy méggabinálisősrégibb barátnőm hívott fel kétségbeesve telefonon, segítsek neki, nagyon összetorlódott a munkája. Persze, segítettem. Amikor megnyugodtak a kedélyek, munkák leadva, idegek kisimulva, valahogy elhangzott a kérdés, hogy lenne-e kedvem gasztronómiával kapcsolatos szösszeneteket írni a lapba, amelynek dolgozik. Itt összekapcsolódtak a láncszemek, kiderült számomra, hogy nemcsak tévéműsor a Ridikül, de heti női magazin is, hát persze, hogy boldogan vállaltam a feladatot. Ideálisan, hogy ne mondjam, paradicsomi állapotok között működünk együtt Verával, megbeszéljük a témákat, nem erőlteti rám azokat, amikhez nincs olyan nagy kedvem, fotókat keresgélhetek a cikkeimhez, szóval egyszerűen fantasztikus ez az egész. Bár én mindig is hittem abban, hogy nincsenek véletlenek, ez most nagyon ütős bizonyítéka ennek a tételnek. 

Az első anyagom a fánkról szól, olvassátok, szeressétek!