2014. január 31., péntek

Amerikai palacsinta

1993-ban ismerkedtem meg az amerikai palacsintával. Ekkor jártam ugyanis az Egyesült Államokban először drága barátnőmnél látogatóban. Azóta az amerikai palacsinta iránti szerelem töretlen, és régi fényében ragyog. Bár már régen nem kérek meg ismerősöket, hogy hozzanak előre bekevert port nekem a ShopRite-ból, és Aunt Jemima és másnak árulja a készítményeit. Na de 1993-ban még ki a fene gondolta, hogy amerikai palacsintát nemcsak porból lehet készíteni, amihez vizet kell adni? :)




Hozzávalók 12 darabhoz:

20 dkg liszt
3 teáskanál sütőpor
egy csipet szódabikarbóna
egy csipet só
3 dl tej
1 közepes tojás

Elkészítés:

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót egy keverőtálba mérek, közepébe ütöm a tojást, és egy löttyintésnyi tejet. Elkezdem homogénné keverni a masszát, a tejet folyamatosan adagolom hozzá. Percek alatt szép, sima tésztát kapunk. Néhány percig hagyjuk pihenni, addig keressünk elő egy megfelelő méretű teflonos serpenyőt, készítsük ki az olajat. A serpenyőt forrósítsuk fel, öntsünk bele egy evőkanálnyi olajat, majd kis merőkanállal szedjünk a tésztából a forró olajba. Mérsékeljük a hőt alatta, és süssük addig az egyik oldalát, amíg sok buborék nem kezd el megjelenni a tésztában. Ekkor megfordíthatjuk a palacsintákat, és a másik oldalukat is süssük szép aranybarnára.

Tálalhatjuk gyümölccsel, tejszínhabbal, golden sziruppal, juharsziruppal, vagy bármi rémesen egészségtelen, édes cuccal. Hisz az amerikai palacsinta lényege nem a szuper egészségesség, hanem a kényeztetés...


2014. január 30., csütörtök

Indiai pulyka korma

Amikor Gabojszánál megláttam a receptet, összefutott a számban a nyál. Régebben, amikor nem dolgoztam ilyen sokat, és több időm volt főzni, viszonylag sűrűn készítettem ázsiai ihletésű ételt. De amióta a magam uraként egész nap dolgozom, nemigen van időm a pepecselős ételekre. Ez a pulyka azonban egyáltalán nem túl munkás, és a végeredmény bőven meghálálja a fáradságot. Jutalmunk egy melengetően fűszeres, sűrű, krémes, markáns ízű étel lesz, ami pillanatok alatt fog szublimálódni a tálaló edényből...



Hozzávalók:

80 dkg pulykamell filé (ha jobban szeretjük, csirkemell)
5 dkg vaj
2 evőkanál olaj
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy hüvelykujjnyi gyömbér
 1 evőkanál curry por
1 teáskanál indiai ötfűszer keverék
1 mokkáskanál őrölt koriander 
2 babérlevél
1 dl paradicsomlé
0,5 liter kókusztej 
bors
friss korianderzöld

Elkészítés:

A pulykamellet nagyobb kockákra vágom. A vaj és olaj keverékén megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadom a lereszelt fokhagymát és gyömbért. Közepes lángon kevergetem, vigyázva, meg ne égjen a fokhagyma. A serpenyőbe szórom a curryt, az ötfűszer keveréket és az őrölt koriandert, valamint a babérleveleket, egy percig pirítom a fűszereket. Ekkor kerül a serpenyőbe a hús, amit fehéredésig sütök. Hozzáadom a paradicsomlevet és a kókusztejet, sózom, borsozom az ételt, és kis lángon a hús puhulásáig folytatom a főzést. Néha megkeverem. A főzés során a szósz besűrűsödik, selymes lesz. Párolt rizs a megfelelő köret hozzá. A tányérokon bőven kerül a tetejére koriander, és aki szereti, chili pehellyel is megszórhatja.





2014. január 29., szerda

Brokkolis csirkemell

Amíg készítettem ezt az ételt, azon gondolkoztam, hogy milyen jó, ha az ember megtanul típusokban gondolkodni. Mármint étel típusokban. Nálunk gyakran hangzik el a mondat: úgy ennék valami tejszíneset! És ilyenkor mindannyian tudjuk, milyen típusú ételre gondol a másik. Mivel a tejszínes, ragus ételekhez legjobban - szerintem - a csirke- és pulykamell illik, szinte mindig ebből készítem az ilyen jellegű ételeket. Nem vagyok híve annak, hogy nehézzé, hizlalóvá tegyük ezeket a fogásokat mondjuk lisztes sűrítéssel, szeretem ellenben friss fűszerekkel, zöldségekkel egészségesebbé tenni őket. Ráadásul pompás lehetőség arra, hogy az otthon fellelhető, kallódó, vagy maradék alapanyagokat hasznosítsuk. Így készült a mostani kreáció is abból, amit a hűtő kiadott.

Hozzávalók:

egy nagyobb csirkemell  falatnyinál valamivel nagyobb darabokra vágva
50 dkg brokkoli rózsákra szedve, egy kevés szárrészt rajta hagyva
1 bio húsleves kocka, vagy maradék húsleves
1 nagy csokor petrezselyem
1 mokkáskanál pirospaprika
bors
2 gerezd fokhagyma
3 dl 30 %-os tejszín
olaj
a tálaláshoz párolt rizs

Elkészítés:

A húslevesben néhány perc alatt roppanósra főzöm a brokkolit. Leszűröm, a levet félreteszem. Az olajat felmelegítem egy akkora serpenyőben, amiben a hús kockák egy rétegben elférnek. Átsütöm rajta a csirkemell kockákat, majd amikor már mind kifehéredett, megsózom, és annyi húslevest öntök rá, ami szűken ellepi. Elkezdem a húst párolni, addig pótolom az elpárolgott folyadékot, amíg a hús puha nem lesz. Ekkor felöntöm a tejszínnel, belereszelem a két gerezd fokhagymát, megszínezem egy kevés paprikával (ne legyen piros, de sápadt fehér sem a mártásunk), ha szükséges, még sózom, borsozom. Felforralom a tejszínt. Hozzáadom a húshoz a brokkolit és a petrezselymet, összemelegítem, és ha a tejszín kellőképpen besűrűsödött, késznek nyilvánítom az ételt. Rizzsel tálalom.

Variálható karfiollal, szezonjában zsenge karalábéval, borsóval, répával, bébikukoricával, bármilyen zöldséggel, amihez kedvünk támad.Köretként spagettit, farfallét, rizst tálalhatunk, az étel jellegének megfelelően.




2014. január 21., kedd

Angol muffin

Nem vagyok egy gyorsétterembe járó fan, de a McDonalds reggelijeit nagyon szeretem. Igen, épp tegnap mondta a férjem, mikor megpróbáltam elcsábítani egy reggelire, hogy az műkaja, és teljesen igaza van, de hát az ember preferenciáit nem mindig az IQ-ja és az ismeretei határozzák meg ugyebár... Tegnap nem csábultunk el, de a hiányérzet éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy egy szintén évek óta dédelgetett receptet végre megvalósítsak. Teszem hozzá: a fiam nagy örömére, mert ma ezzel ébresztettem.
Ez az első recept, amit kipróbálok, mert ennek az elkészítése igényli a legkevesebb időt, nagyjából egy óra alatt elkészültem vele. De ki fogok próbálni más recepteket is. Ez a muffin fele részben tönköly búzalisztből készült, ezért sötét a színe. Meg fogom sütni fehér lisztből is, hogy lássam majd a különbséget.


Hozzávalók 4 darabhoz:

10 dkg tönköly liszt
10 dkg fehér liszt
(vagy 20 dkg sima liszt)
1 mokkáskanál porélesztő
1 mokkáskanál szódabikarbóna
1 mokkáskanál méz
2 evőkanál natúr joghurt
1 nagy csipet só
80 ml víz
1 mokkáskanál olaj
egy marék kukoricaliszt, amibe a muffinokat sütés előtt belehempergetjük

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat egy tálban elkevertem, a folyékonyakat egy másik edényben kevertem össze, és néhány másodpercre betettem a mikróba, hogy meglangyosodjanak. Utána hozzáöntöttem a liszthez, és rugalmas tésztává gyúrtam. Letakartam egy konyharuhával, és kb. 30 percig kelesztettem. Ezután kukoricaliszttel megszórt deszkán kinyújtottam a tésztát kb. kétujjnyi vastagra, és fánkszaggatóval négy muffint szúrtam ki a tésztából. Megint félretettem úgy 15 percre kelni, aztán egy teflon bevonatú serpenyőben 2 evőkanál olajat melegítettem, és 5-5 perc alatt lassú tűzön készre sütöttem a muffinokat.

És ez lett belőle tojással, sajttal, sült baconnel.




2014. január 20., hétfő

A churros vajon mi?

A churros (ejts: csurrosz) spanyolok egyik nemzeti eledele. De ha azt gondoljuk, hogy a spanyolok találták fel a spanyol viaszt, hát erősen tévedünk. Merthogy a churros égetett tészta, ugyanúgy, mint a tolófánk, vagy az ördögpirula, esetleg a zeppole, vagy a profitterol, ha olasz vonalon mozgunk.   Ugye, ugye, keletkezik már a zavar az erőben...? Nos, hogy rendet tegyünk a dolgokban, azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy mitől lesz ugyanaz a tészta churros, képviselőfánk vagy zeppole. A magyarázat rém egyszerű. Attól, hogy olajban sütjük-e a tésztát, vagy sütőben. Passz, ennyi. 
Mivel most a churrosról beszélgetünk, az égetett tészta ebben az esetben a bő, forró olajban való kisütéssel nyeri el churrosságát. Ha ugyanebből a tésztából, valamint habzsákból csinos halmokat nyomogatnék a tepsibe, és sütőben sütném meg, az képviselőfánk, vagy zeppole lenne. Ha pedig majdnem babapiskóta formákká alakítanám, sütőben sütve, kettévágva és krémmel megtöltve Eckler fánk születne. Csak azért szaporítom erről a szót, hogy kiderüljön, ha megtanulunk égetett tésztát készíteni, nagyon sokoldalúan használhatjuk a tudásunkat.



Égetett tésztát készíteni egyáltalán nem nehéz, mondhatni pofonegyszerű, egyetlen pont van, amit szigorúan be kell tartani a metódusban, onnantól pedig már semmi sem állíthat meg minket a zajos siker felé vezető úton. Ez a pont pedig a tojások tésztához való adagolása. Kizárólag egyesével, kizárólag langyos alaptésztába, kizárólag úgy, hogy minden tojást már az alaptészta rendesen magába szívjon, ne legyen a felülete szuttyos a tojástól. Ennyi a titok.

Égetett tészta készítése:

a recept szerinti mennyiségű vajat és vizet/tejet összemelegítjük, akkor ha a vaj elolvadt, beleöntjük a recept által megadott mennyiségű lisztet, és elkezdjük az edényben keverni, amíg össze nem áll egy labdává az egész, és az edény alját be nem vonja egy vékony tészta réteg, ami azt mutatja, hogy a tészta elkezd sülni. Mindezt közepes vagy kis lángon csináljuk. Ezután hűtsük langyosra a tésztát, és egyenként adjuk hozzá az előírt számú tojást. Minden tojás után egyneműsítsük a tésztát, hogy felülete ne legyen síkos, nedves a tojástól, hanem dolgozzuk azt bele a tésztába.

És most jöjjön a személyes vonal. Megígérem, rövid lesz. Évek óta szemezek különböző blogokon a churros készítésével, de mint annyi más ódzkodásom (macerás, elrontható, biztos nem is olyan finom, mint amilyennek kinéz, minek vele vesződni?), ez is teljesen alaptalan volt. Úgyhogy amikor megláttam Piszkénél a receptet, nem haboztam tovább.


Hozzávalók:

3,2 dl víz
15 dkg vaj
17 dkg liszt
4 egész tojás
egy nagy csipet só
5 dkg cukor
A hempergetéshez fahéjas, finom szemű kristálycukor

Elkészítés:

A vizet és a vajat összeforraltam, kicsire vettem alatta a lángot, beleszórtam a lisztet, és elkezdtem keverni. Egy-két perc alatt a tészta összeállt egy labdává, ekkor levettem a tűzről, kitettem kicsit levegőzni az erkélyre az edényt. Amikor az alap már csak langyos volt, egyenként beledolgoztam a tojásokat a fent leírtak szerint, és egy hirtelen ötlettől vezérelve szórtam bele 5 dekányi cukrot. 
Habzsákba töltöttem a tésztát, és 180 fokos olajba nyomkodtam a képen látható kissé szabálytalan, és talán kicsit vastag csíkokat. (Legközelebb kipróbálom a vékonyabb csillagcsővel.) Viszonylag rövid idő alatt gyönyörű aranybarna lett a tészta, ekkor megfordítottam, majd amikor készre sült, törlőpapírral bélelt tálra szedtem őket. Amint a fölös olajat a papír felitta, már mentek is a fahéjas cukorral telt tálba a kígyócskák. Csokoládé szószt, lemon curdot és karamellás almaszószt kínáltam mellé. Egyenes út a mennyországba...



2014. január 13., hétfő

Szalagos fánk

A fánk. Ami könnyű, nem olajos, szalagos és édes. Amire az ember a legdurvább fogyókúrában is elcsábul. Amihez kell némi rutin, de egyáltalán nem ördöngősség az elkészítése. Közismert, hogy a fánk evés hagyománya a farsangi ünnepkörhöz kötődik, farsang nem múlhat el fánk (valamint kocsonya és káposzta) nélkül. De mindenféle ünnep nélkül is egy jó fánk remek második fogás egy tartalmas leves után például.


A fánk készítés menete a következő: a tésztát összeállítjuk (lehet kenyérsütő gépet is használni, hibátlan tésztát fogunk kapni), hagyjuk megkelni, kinyújtjuk, kiszaggatjuk, ismét hagyjuk kicsit kelni, majd olajban pirosra sütjük a fánkokat. Van néhány dolog, amit nem árt, ha tudunk, mielőtt nekiállunk életünk első fánkját megsütni. 
A kelt tésztával ugyanúgy kell bánni, mint más esetekben, az alapanyagok legyenek szobahőmérsékletűek, a kelesztést pedig langyos helyen végezzük. Ha a konyhánk hideg, fűtsük fel a sütőt 50 fokra, majd a kikapcsolt, langyos sütőbe tegyük a letakart tésztát kelni. 
Használjunk megfelelő méretű fánkszaggatót (vagy poharat), ujjunkkal vékonyítsuk el a fánk közepét, ide kerülhet majd a lekvár. A "lyukas" közepével lefelé kezdjük a sütést. Akkor lesz szép a fánkunk, ha a második kelesztésnél a tészta kap egy kis kérget, azaz megszárad valamennyire. 

A fánksütés sarkalatos pontja az olaj hőmérsékletének megválasztása, ugyanis elég melegnek kell lennie ahhoz, hogy a beletett tészta azonnal elkezdjen sülni, viszont nem lehet túlságosan forró sem, mert akkor a fánkok sötétbarnák lesznek, meg is keményedik a külsejük, ám belül nyersek maradhatnak, egyszóval nem lesznek se szépek, se jók. A sütéshez használt  olaj kb. 160 fokos legyen, amikor nekiállunk a sütésnek. Az első oldal sütését végezzük mindig fedő alatt, majd amikor megfordítjuk a fánkot, vegyük le a fedőt. Vigyázunk, ne csöpögjön a kicsapódó pára az olajba, mert fröcsköl majd, mint a nyavalya. Papírtörlőre szedjük ki a fánkokat, ami magába szívja a felesleges olajat. Porcukorral, rummal kikevert, megmelegített lekvárral, esetleg csokoládé öntettel fogyasszuk a fánkot.


Hozzávalók (a kenyérsütő gépbe való berakás sorrendjében):

3 tojássárgája
3 dl langyos tej
5 dkg olvasztott vaj
2 evőkanál rum
0,5 kg liszt
3 dkg krisztálycukor
2,5 dkg friss élesztő (amit a teljes mennyiségből elvett tejben, gondolatnyi cukorral felfuttattam)
egy csipet só
 
Elkészítés:
 
A gép a tésztát másfél óra alatt csodásan fényes, lágy tésztává dagasztotta, amit lisztezett gyúrólapra húztam, kissé átgyúrtam, majd fél centi vastagra nyújtottam. Fánkszaggatóval kiszaggattam őket, erősen lisztezett felületen kaptak még negyed órát, hogy újra megkeljenek. Felmelegítettem az olajat (egy leeső apró tésztadarabbal kipróbáltam, elkezd-e az olaj azonnal gyöngyözni, amint belekerül a tészta, de speciális hőmérővel is le lehet ellenőrizni az olaj hőfokát), és hármasával kisütöttem a fánkokat.