Csokicsipszes keksz

Többek között Lucinda Scala Quinn műsora, az Etetni bolondulásig című sorozat is az "enyém" a TV Paprikánál, vagyis én vagyok az, aki a fordítás után még egy utolsó babusgatásra szárnya alá veszi a műsort, hogy semmi helytelenség ne legyen benne. Lucinda a maga olasz módján kissé szétszórt, az én ízlésemnek túlságosan szerteágazó, hogy így mondjam, de ez nem baj, mindenki mást szeret. Vannak jobban szeretett műsoraim is, mint az Etetni bolondulásig című. A receptekkel semmi baj nincs, mind könnyen megvalósítható, érdekes darab. Ez a keksz is ilyen, amit gyakorlatilag 15 perc alatt lehet elkészíteni.

Tekintve, hogy jövő héttől néhány hónapon át rendszeresen kell gondoskodnom egy hozzám közel álló napközbeni étkezéséről, gondoltam, kipróbálom ezt a villámgyors kekszet. És nem kellett csalódnom. Nem mondom, hogy boldog voltam, amikor a gondosan kiadagolt halmokat egy összefüggő plecsniként láttam viszont a tepsiben,  de azonnal a tettek mezejére léptem, és még azon forrón felvágtam késsel négyzetekre a masszát, amiket kihűlés után tökéletesen szét lehetett tördelni szabályos keksz formákká.

Hozzávalók:

12 dkg puha vaj
7 evőkanál barna cukor
3/4 csésze zabpehely liszt (1 csésze 2,5 dl)
1/2 teáskanál szódabikarbóna
3/4 teáskanál só
1 nagy tojás
1/4 teáskanál víz (ne kérdezd, miért kell bele, fogalmam sincs)
1 csésze zabpehely
1 csésze csoki pasztilla (én nem tréfálok, Callebaut-t használok)

Elkészítés:

A robotgép táljában habosra keverjük a puha vajat és a cukrot (amelynek mennyiségét jelentősen lecsökkentettem az eredeti recepthez képest), hozzáadjuk a tojást, majd a száraz hozzávalókat. Utoljára a csoki érkezik a masszába.

Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal kiadagoljuk a kekszeket. Ha el akarjuk kerülni a fiaskót, ami velem történt, 3 darabnál többet ne tegyünk egy sorba.

190 fokon 12 percig sültek a kekszek.

Kihűlés után finom, ropogós az állaga, imádnivaló!

Tipp: bármilyen fűszerrel gazdagíthatjuk az aromáját, ennek köszönhetően lehet kissé fahéjas, szegfűszeges, kardamomos, tehetünk bele reszelt citrus héjat is, de néhány szem mazsola sem árthat meg neki.

Csirkés, póréhagymás pite

Ha a legtitkosabb reményeimre vagytok kíváncsiak, azt szeretném, ha ez a recept lenne az egyik olyan leírás a blogomon, amit a legtöbben olvasnak, és persze a legtöbben próbálnak ki. Van már egy hasonló, a pulykakoszorú, amit nagyon sokan olvastatok és készítettetek el, tavaly karácsonykor jó néhány képes beszámolót kaptam arról, hogy nálatok is szerepelt a menüben, és kedvenccé vált. Ennek a pitének minden jogalapja megvan rá, hogy ugyanígy járjon. Nem nagyon macerás elkészíteni, és olyan finom, hogy még egy hét múlva is az ízével álmodsz...

Hozzávalók a tésztához:

60 dkg liszt

30 dkg zsír vagy vaj

só

jéghideg víz szükség szerint

a töltelékhez:

5 dkg vaj

3 póréhagyma összeaprítva

6 szelet bacon vékony csíkokra vágva

50 dkg csont és bőr nélküli csirkehús (lehet csak mell, vagy mell, comb vegyesen)

1 evőkanál liszt

egy pohár fehér bor

250 ml zsíros tejszín

só

bors

1 csapott teáskanál őrölt rozmaring

Elkészítés:

A lisztet és a zsiradékot tegyük egy késes betétű aprítóba, és a gombot pulzálva nyomogatva dolgoztassuk a géppel morzsásra a lisztet és a vajat. Természetesen gép nélkül, az ujjainkkal is elvégezhetjük ezt a műveletet. Ekkor figyeljünk arra, hogy csak az ujjaink hegyével dolgozzunk, hogy meleg tenyerünkkel ne olvasszuk meg a vajat, különben a tészta nem lesz omlós. Amikor a tészta már morzsás, adagoljuk hozzá a hideg vizet, de csak annyit, amennyitől összeállnak a hozzávalók. Formáljunk belőle korongot, csomagoljuk műanyag fóliába, hűtsük 30 percig.

A vajat olvasszuk fel, dobjuk rá az összevágott póréhagymát, sózzuk, borsozzuk, adjunk hozzá egy teáskanálnyi őrölt rozmaringot, és pároljuk negyed órát, amíg puha, édes nem lesz. 

Egy másik edényben a csíkokra vágott bacont pirítsuk meg, majd dobjuk rá a falatnyi darabokra vágott húst, és azt is süssük magas hőfokon, míg színt nem kap. 

Az időközben megpuhult hagymát hintsük meg a liszttel, egy-két percig pirítsuk, majd öntsük rá a bort. Főzzük a boros hagymát addig, míg az alkohol el nem párolog belőle, majd adjuk hozzá a szalonnás csirkét, keverjük össze, és öntsük rá a tejszínt. Egyet rottyantsunk rajta, majd tegyük félre hűlni.

A lehűlt tésztát vegyük elő, vágjuk ketté, lisztezett deszkán nyújtsunk belőle akkora kört, amekkorával egy megfelelően mély hőálló tálat ki tudunk bélelni. (Az én edényem 26 cm átmérőjű.) Öntsük bele a csirke ragut, fedjük le az edényt a tészta másik feléből nyújtott koronggal, ujjainkkal csippentsük össze a két tésztaréteget, zárjuk le a ragut légmentesen. A tészta tetejét kenjük meg egy kevés tojással, és 180 fokos sütőben süssük 25-30 percig.

Ellenállhatatlan, megunhatatlan, hidegen, melegen, bárhogyan! Igazi kényeztető étel.

Kell egy kis áramszünet...

Bizony, időnként mindenkinek. Úgy alakul az élet, hogy hamarosan vissza kell szoknom kicsit a műhelyben töltött időhöz is, nem mintha ez valóságosan a "kell" kategóriába tartozna, sőt! Imádok a műhelyben dolgozni, csak sajnos az utóbbi két évben erre a pénzkereső foglalkozásom miatt kevés - mondjuk ki: nulla - lehetőségem volt. De most befutott több megrendelés is, és azt a döntést hoztam, hogy ha és amennyiben erre szükség van - a nap nekem is csak 24 órából áll, minő fájdalom! -, akkor a munka rovására fogom ezeket a megrendeléseket megalkotni. Furcsán hangzik, hogy a munka rovására fogok festeni, de a festés nekem egyáltalán nem munka, még akkor sem, ha éppenséggel pénzt kapok érte.

Úgyhogy a műhely-re-hangolódás során összedobtam ezt a filléres kis DIY projektet - micsoda divatos szó mostanság... 

Hozzávalók:

1 nagy méretű konzervdoboz
a doboz méretének megfelelő zsákvászon (én kres vásznat kaptam)
pamut csipke
dekupázs ragasztó
sablon
akril festék

Elkészítés:

- A konzervdobozt megtisztítottam, belső részét befújtam fehér akril festék spray-vel, hogy tartósabb legyen.
- A vászonból csíkot vágtam, melynek szélességét a doboz magassága, hosszát a doboz kerülete+0,5 cm adta.
- A vásznat megmintáztam a sablonnal és az akril festékkel. Nem volt itthon textil festékem, ezért használtam akrilt (Pentart termék), de mivel nem szándékozom mosni az elkészült darabot, nem kell attól sem tartani, hogy a minta kimosódna a vászonból.
- Amikor a minta megszáradt, dekupázs ragasztóval bekentem a dobozt is, a vásznat is. Ez utóbbinál ügyeltem, hogy a ragasztó ne áztassa el az anyagot, ne üssön át rajta.
- Óvatosan, a széleknél precízen illesztve felragasztottam a vásznat a dobozra. Hagytam megszáradni.
- A fenti módszerrel felragasztottam a csipkét is.

Ráfordított idő: 40 perc, száradásokkal együtt

Sajtos pogácsa

Gyors, könnyen elkészíthető, pillanatok alatt elfogyó.

Hozzávalók két tepsihez:

60 dkg liszt
30 dkg vaj
15 dkg reszelt sajt
2 kicsi tojás
11 gr porélesztő
1,5 dl langyos tej
2,5 teáskanál só
a tetejére reszelt sajt, szezámmag, mák, stb.

Elkészítés:

A langyos tejben feloldjuk az élesztőt. Egy nagy tálba öntjük az összes többi hozzávalót, majd mikor az élesztő feloldódott, hozzáöntjük a tejet is, tésztává dolgozzuk az anyagokat. Ujjnyi vastagra kinyújtjuk a tésztát, apró pogácsaszaggatóval pogácsákat szaggatunk, tepsire ültetjük. Tetejüket lekenjük tojással vagy tejföllel, megszórjuk sajttal, szezámmal, és egy órát hagyjuk a pogácsákat kelni a tepsiben. Majd 200 fokos sütőben 10-15 percig sütjük őket. Az az egyetlen titka ennek a pogácsának  - mint sok más társáénak is -, hogy nem szabad túlsütni, mert kiszárad.

Vincellér saláta

Ezt a receptet 2007-ben tettem közzé a feeblogos blogomon, és kis híján feledésbe merült, mígnem egy megírandó cikk kapcsán eszembe jutott. És még mindig pont olyan jó ez a végtelenül egyszerű saláta, mint hét éve volt.

Hozzávalók egy személyre:

25 dkg nagyon vékonyra szeletelt vörös káposzta
egy marék szőlő (mazochisták kimagozhatják)
5 dkg ementáli sajt, de jó kék sajttal vagy camembert-rel is
balzsamecet ízlés szerint
cukor
olaj
 
Elkészítés:

A sóból, a (2 evőkanál) balzsamecetből, (1 csapott evőkanál) cukorból és (3 evőkanál) olajból vinegrett mártást készítettem. Ráöntöttem a káposztára, alaposan átforgattam, majd egy éjszakára letakarva a hűtőbe tettem. Fogyasztás előtt rákockáztam a sajtot, belepotyogtattam a szőlőt, borsot tekertem rá, pötyögtettem rá néhány csepp szarvasgombás szőlőmagolajat, és lehetett is enni.

Krémsajtos szőlősaláta

Tartozom egy vallomással. Én nem nagyon rajongok a szőlőért. A saszlaszerűeket ki nem állhatom, az Otellót se díjazom különösképpen, a külföldről importált óriás szeműeket néha meg-megkívánom, és be is habzsolok belőlük akár 6-7 szemet is. Ez az én szőlőfogyasztásom, szerintem egy évben nem teszi ki a fél kilót sem. De ez a recept simán rá tudna venni, hogy akár napi fél kilót is lenyomjak belőle, mivel azonban az egészségi állapotom ezt nem teszi lehetővé, csak időről időre bespájzolok egy-egy doboz krémsajtot a hűtőbe (most is várakozik ott egy, de a biztonság kedvéért nem vettem szőlőt hozzá:), hogy na, majd akkor ebből szőlősaláta lesz... aztán nem lesz. De bármikor lehetne, és a tudat megnyugtat.

Hozzávalók:

egy szép fürt szőlő leszemezve
125 gr Philadelphia natúr krémsajt
2 dl sűrű, zsíros tejföl
1 teáskanál vanília kivonat
1-2 evőkanál barna kristálycukor a tetejére
porcukor ízlés szerint (vagy esetleg méz, agave szirup, juharszirup)
dió vagy pekándió kissé megpirítva, durvára vágva

Elkészítés:

A tejfölt a krémsajttal és a porcukorral alaposan elkeverem, adok hozzá egy kevés vanília kivonatot. Beleforgatom a szőlőszemeket, behűtöm. Tálaláskor a felaprított dióval és a barna cukorral koronázom meg.

Málnás felfújt

Az októberi GoodFood ritka jól eltalált szám, még a végére sem értem, de máris receptek csinos halmaza kapott az újságban jelzést, hogy mindenképpen meg kell valósítanom a későbbiekben. Ma lasagne volt a késői ebéd, azt is mutatom majd, mert Jamie receptje alapján készült, krémsajttal, és csodálatos lett, de úgy gondoltam, megérdemlünk ebben a szép őszi időben egy jó kis desszertet. Feltétel volt viszont, hogy ne legyen vele sok macera, a lasagne ugyanis önmagában sem egy ripsz-ropsz műfaj. És a GoodFoodban ezt is megtaláltam. Nem áfonyával készült, ahogy ők ajánlották, hanem málnával, az önteten is változtattam (mi a csudának a lemon curdbe még citromlé és keményítő?), és nagyon finom lett. Munka nagyjából 5 perc van vele, és amikor a lasagne sütése a vége felé közeledett, ez is bekerült a sütőbe, pont kész lett addigra, mire a tészta után kipihegtük magunkat.

Hozzávalók 3 adaghoz:

7 dkg vaj

7 dkg liszt

1/2 tk sütőpor

14 dkg kristálycukor

1 db L-es méretű tojás

1 citrom leve és héja

1 teáskanál őrölt vanília

adagonként 5-6 szem málna (akár fagyasztott is)

a tálaláshoz lemon curd

Elkészítés:

A sütőformákat kivajaztam, az aljukat méretre vágott sütőpapírral béleltem. A sütőt 180 fokra melegítettem.

A vajat fehéredésig kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, azzal is alaposan elkevertem. A lisztben előzőleg elkevertem a vaníliát és a sütőport, ezt kanalanként hozzáadtam a vajas-tojásos krémhez, hozzáöntöttem a citromlevet, beledobtam a reszelt citromhéjat. 

A masszát belekanalaztam a formákba, beledobáltam a málna szemeket, végül beleültettem őket egy kis tepsibe, forrásban lévő vízzel felöntöttem a tepsit úgy, hogy a formáknak a feléig érjen, és 180 fokos sütőben 30 percig sütöttem a felfújtat.

A lemon curdot kicsit felmelegítettem, ettől kissé felhígult, és a kisült felfújtakra kanalaztam belőle.

Tökfőzelék

Oké, tudom, hogy egy csomóan utálják, de szerintem ez is tipikusan az az étel, amit ha jól készítenek el, nem sajnálják a belevalókat, akkor nagyon finom tud lenni. Nem vagyok egy Főzelékes Feri:), úgyhogy az én tökfőzelékem a világ legegyszerűbb étele, ahogy nagyanyámtól tanultam, és amin nem változtattam évtizedek alatt sem semmit, mióta a saját konyhámban főzöm.

Sajnos lassan elfogy majd a savanyúságosok pultjáról a gyalult tök, én meg fagyasztott tökből nem főzök (minek? a tök nagyjából 98 százaléka lehet víz, ha azt lefagyasztom, jégtömb lesz. Felolvasztva meg egy élvezhetetlen katyvasz. Úgyhogy én fagyasztott tököt nem használok), úgyhogy addig kell enni, amíg van.

Hozzávalók:

1 kg gyalult tök

1 fej vöröshagyma

kevés olaj

2 púpozott evőkanál liszt

3 dl sűrű, zsíros tejföl

egy csokor kapor

só

mokkáskanálnyi ecet

pirospaprika

Elkészítés:

A zsiradékot megolvasztom, elkezdem fonnyasztani rajta a félfőre vágott hagymát. Mikor már majdnem puha, rádobom a tököt, jól megsózom, átkeverem, majd fedő alatt puhára párolom. Nagyon-nagyon ritkán van szükség plusz folyadék hozzáadására a tök párolásakor, mert a tök nagy része víz, úgyhogy a sózás és a hő hatására bőven kienged magából annyit, amennyiben megpuhul. Közben a lisztből és a tejfölből elkészítem a habarást, egy kevés forró vízzel csomómentesre keverem, ráöntöm az elkészült tökre. Hozzáadom a pirospaprikát, a kaprot, és rottyantok rajta egyet, odafigyelve, nehogy leégjen, főzöm pár percig, hogy a liszt nyers íze eltűnjön, megkóstolom, ha kell, még fűszerezem, és kész is.

Szoktam úgy is készíteni, hogy amikor a tök megpuhul, megszórom liszttel (vagyis staubolom), aztán adom hozzá a tejfölt. Mivel azonban ilyenkor a liszt hajlamos a csomósodásra, és a csúf kis nokedliket nem annyira méltányolom a főzelékben, inkább habarni szoktam.

Majdnem pilóta keksz

A recept Praliné Zsuzsitól származik, a divany.hu-n olvastam, és muszáj volt kipróbálnom. Zajos sikert arattam vele itthon. Nos, ez tényleg csak majdnem pilóta keksz, de megmondom őszintén, nekem sokkal jobban ízlik, mint a gyári, igazi. Ha csak a tölteléket nézzük benne, ami esetünkben igazi, selymes ganache... 

A kicsike szépsége hagy némi kívánni valót maga után, mert bár az eztettem sütipecsétjei kiválóan vizsgáztak, valami hiba mégiscsak csúszott a számításokba. A múlt héten elhasználtam egy vaníliarudat, és mivel lelkiismeretes gasztroblogger nem dob ki a szemétbe ilyen kincset, beletettem a porcukros dobozba. Annak tartalmát előző délután bontottam ki a zacskójából, és töltöttem át a légmentesen záródó fémdobozba, amiben mindig is tartom a porcukrot. A vaníliarúd bedobásának pillanatában a cukor csodálatos por állaggal büszkélkedett, ám másnapra tömbbé szilárdult. Amikor kimértem a kekszhez való mennyiséget, az sem volt pite, de mondom, nem számít, majd a kis göböket szétnyomom a kezemmel. Aha...! Beton kemény darabkákká állt össze a porcukor, kézzel némelyik betontömb nem volt szétnyomható, de ami a legkülönösebb, hogy sütés hatására sem olvadt el. Én még ilyet nem láttam, komolyan. Az egy dolog, hogy többet nem teszek porcukorba vaníliarudat, de azért mégis érdekelne a megfejtés versenyen kívül is akár... Szóval a kis fehér pöttyök emiatt vannak, de azt kell mondanom, az élvezetből mit sem vont le ez a kis szépséghiba.

Hozzávalók:

24 dkg liszt
5 dkg cukrozatlan kakaópor
18 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája

ganache:

10 dkg étcsokoládé
10 dkg habtejszín
1 evőkanál méz

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, ha elkészült, becsomagoljuk, betesszük a hűtőbe úgy 40 percre.

Ha a tésztában a vaj visszahűlt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, és 2-3 mm vastag köröket szaggatunk ki belőle. A legkisebb pogácsaszaggatómat használtam erre a célra. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a korongokat, lehet közel tenni őket egymáshoz, mert nem nőnek meg. Aztán végignyomkodtam őket sütipecséttel, jó móka :) 180 fokon 10 perc alatt megsültek

A tejszínt felforraltam, beletettem a mézet, majd ráöntöttem  csokoládépasztillákra (van most itthon egy kilós kiszerelésű Callebaut, hát brutálfinom...), és amikor azok elkezdtek olvadni, fényesre kevertem a krémet. Szobahőmérsékleten hagyjuk lehűlni, de aztán muszáj hűtőbe tenni, hogy olyan állagot kapjon, amivel már nemcsak a konyhapultra, de a kekszekre is jut ganache. 

Megtöltöttem a kis korongokat, majd légmentesen záródó műanyag dobozban a hűtőbe tettem őket, és reménykedem, hogy némelyik még megéri a másnapot.

Cinnabon, az amerikai fahéjas tekercs

Ismeretségünk 1993-ra tehető, amikor először voltam Amerikában. Egy bevásárlóközpontban találkoztunk, ahol egy fahéjillat felhő mindent beterített, én pedig mentem az orrom után, a forrást kutatva. Ott ettem először reggelire egy krémsajtos öntetben tocsogó, krémesen lágy fahéjas tekercset. Szerelem volt első látásra. Akkoriban azért még igen távol voltam  mostani önmagamtól, érdeklődésem a konyha iránt nem volt épp a nullával egyenlő, de messze nem volt ilyen mély, mint most. Így aztán nem tettem semmilyen kísérletet a recept megszerzésére, meg aztán 1993-ban ki a fene tudta még - néhány látnokon kívül -, mi az az internet, szóval a románc abbamaradt. Aztán 2010-ben újra fellángolt, amikor egy New York-i buszállomáson ismét szíven/orron ütött a mindent átható fahéj illat, így aztán elkaptam a fiam karját, gyere, mutatok valamit!, mondtam, és már tömtük is magunkba a forró cinnabont. Ragadtunk tőle, ahol csak ragadhattunk. És persze ezt a fellángolást tettek követték, receptet kerestem, hasonlítottam össze, és a végén megállapítottam, hogy nem, ezt egyszerűen nem szabad megsütni, mert életveszélyes. Kalória-, cukor- és vajtartalma olyan bődületes, hogy aki jót akar magának, az nem engedi be a konyhájába a Cinnabon Szörnyet. 

Tartottam is magam ehhez az elhatározáshoz egészen a múlt hétig, amikor is csütörtökön már éreztem, hogy baj lesz, a szellem erősen nyomja ki a palackból a dugót...Pénteken pedig ébredés után kimentem a konyhába, és összeállítottam a tésztát. 

Hozzávalók:

2,5 dl tej 

2,5 teáskanál szárított élesztő
10 dkg cukor
8 dkg vaj
csipetnyi só
2 egész tojás
60 dkg liszt

A töltelékhez: 

10 dkg puha vaj
20 dkg barna cukor (apró szemű)
2 evőkanál őrölt fahéj

A tetejére:

10 dkg vaj
20 dkg porcukor
10 dkg natúr krémsajt

Elkészítés:

A tésztához valókat összeállítjuk, a langyos, cukros tejben feloldjuk az élesztőt, beleöntjük a lisztbe, hozzáadjuk a tojásokat és a puha vajat, majd összegyúrjuk a tésztát, és kb. 5-6 percig dagasztjuk, míg sima, ruganyos tésztát nem kapunk. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztjük (kb. 35-40 perc, ha nem hideg a konyha)

Közben a barna cukrot összekeverjük a fahéjjal, és ellenőrizzük, hogy a vaj könnyedén kenhető-e. Érdemes apró szemű cukrot használni, vagy kicsit átengedni a kávédarálón, nehogy ropogjon a fogunk alatt.

Összekeverjük a mázhoz valókat, a vajat, porcukrot, krémsajtot.

Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, a tészta vastagsága kb. 6-8 mm. A tésztát megkenjük a töltelékhez való puha vajjal, vastagon rászórjuk a fahéjas cukrot, és a sodrófával bele is nyomkodjuk kissé a tésztába. Feltekerjük a hosszanti széle mentén, szorosan. 

Fogunk egy cérnaszálat, a tészta kígyó alá csúsztatjuk, és mintha meg akarnánk kötni (de persze nem tesszük), keresztezzük a kígyó felénk néző oldalán a cérnát, ezzel a módszerrel vágunk nagyjából háromujjnyi darabokat a tésztából. A csigákat a fahéjas felükkel felfelé sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, kis távolságra egymástól.

Ha a tepsi megtelt, hagyjuk még úgy 30 percig pihenni a tekercseket, majd 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük őket. 

Amint kivettük a sütőből a süteményt, megkenjük a krémsajtos mázzal.

A fotót a végére hagytam, mert sajnos amilyen finom lett a cinnabon (kb. két óra alatt fogyott el), a fotóval olyan elégedetlen vagyok. Vannak ételek, amik egyszerűen nem születnek meg az objektívben, ez van.

A recept kis változtatással innen.

Tejszínes csirkeragu - az igazi fast food

Nálunk ez a kedvenc családi fast food. Azért is, mert a csirkét mindenki szereti, és azért is, mert az étel hamar elkészül, íze pedig éppen aktuális hangulatunknak megfelelően variálható. Készülhet kurkumával a színe kedvéért, kicsit indiai jelleggel curryvel, római köménnyel, de akár magyarosan majorannával, vagy olaszosan bazsalikommal és szárított paradicsommal.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

50 dkg csirkemell filé 3x3 centis kockákra vágva

olívaolaj

20 dkg zöldborsó

egy nagy csokor petrezselyemzöld

1 teáskanál kurkuma

1 gerezd fokhagyma

3 dl tejszín (nem főző...)

1 dkg vaj

parmezán sajt a tetejére

Elkészítés:

Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és átsütjük rajta a hús kockákat. Tegyük ezt magas hőfokon, hogy a csirke ne eresszen levet, és ne párolódjon, hanem süljön inkább. Amikor színt kap, adjuk hozzá a kurkumát, a lereszelt fokhagyma gerezdet, és kevés vizet hozzáadva pároljuk-keverjük a húst puhára. Valószínűleg kétszer-háromszor is kell a vizet pótolni a folyamat közben. Ne kövessük el azt a hibát, hogy inkább egyszerre adunk hozzá sok vizet, mert a végeredmény nem lesz ugyanaz. Amikor a hús már majdnem puha, adjuk a serpenyőbe a zöldborsót, és öntsük fel tejszínnel a húst, ebben hagyjuk készre főni. A tejszín be fog sűrűsödni a végére. Utolsó lépésként szórjuk az ételbe a felaprított petrezselyemzöldet és dobjuk bele a vajat, amitől szép fényes, tartalmas lesz a mártásunk. Spagettivel, fussilivel, maccheronival a legjobb szerintem. Tetejére parmezán jár.

Frangipane-os szilva torta

Mindenről az időjárás tehet. Nehéz kibírni ezt a napok óta tartó szürkeséget, zuhogó esőt édesség nélkül. Mivel a csokitorta elfogyott, itt volt az ideje másról gondoskodni. Ez került ki a sütőből.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
15 dkg hideg vaj
2 tojás sárgája
fél rúd vanília kikapart magja
3-4 evőkanál jéghideg víz

15 dkg szobahőmérsékletű vaj
15 dkg porcukor
a vanília rúd másik felének magjai
2 tojás + 1 sárgája
15 dkg darált mandula
5 dkg liszt
szilva

Elkészítés:

A lisztet, porcukrot és a vajat késes betétű robotgépbe tesszük, pulzálva összedolgozzuk a benne lévő anyagokat. Majd hozzáadjuk a tojást, a vaníliát, azzal is keverjük egy keveset, majd beledolgozzuk a jeges vizet is. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több kell bele ahhoz, a tészta összeálljon.

Vegyük ki a robotgépből, néhány mozdulattal gyúrjuk gombóccá, és fóliába csomagolva 30 percre tegyük hűtőbe.

A puha vajat keverjük ki alaposan a porcukorral, a vaníliával, majd adjuk hozzá a tojásokat is, azzal is keverjük el jól. Végül adjuk hozzá a lisztet és a mandulát. Egy krémet fogunk kapni, aminél egy dologra kell vigyáznunk, hogy amíg a tészta hűl, ne nyalakodjuk el.

A tésztát lisztezett felületen nyújtsunk ki, ha ez nem megy, kézzel lapogassuk bele egy kivehető aljú sütőformába. Mindenhol legyen egyenletes a tészta vastagsága. Simítsuk rá a mandulakrémet, tetejét rakjuk ki szilvával, és 180 fokos sütőben süssük a tésztát 25-30 percig.

Kukorica lepényke

A recept évekkel ezelőtt került a birtokomba, amikor is a XIII. Vigyázz! Kész! Főzz! akciónak voltam háziasszonya, Zozó küldte be pályaműként. Azóta többször elkészítettem, és imádjuk. Egyrészt azért, mert villámgyorsan elkészül, és ez manapság igen nagy kincs. Másodszor mert finom. Harmadrészt pedig mert egészséges. 

Hozzávalók:

1 doboz kukoricakonzerv leszűrve
3 tojás szétválasztva
10 dkg füstölt sajt reszelve
1 teáskanál sütőpor
5 dkg sima liszt
5 dkg kukoricaliszt
só, bors
egy csomag petrezselyemzöld
1 gerezd fokhagyma
1,5 dl tej
egy kevés olaj a sütéshez
a lepények tetejére tejföl és reszelt sajt
 
Elkészítés:

A kukoricát a tojássárgákkal, a reszelt sajttal, fokhagymával és a tejjel együtt a turmixgép poharába öntöm, simára turmixolom. A tojások fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy edényben összekeverem a kétféle lisztet a sütőporral, majd hozzáöntöm a kukoricás keverékhez, jól elvegyítem benne. Só, bors, petrezselyemzöld is ekkor kerül a tésztába. Ezután kis adagokban hozzáadom a masszához a tojásfehérje habot, könnyed, laza mozdulatokkal, hogy lehetőleg ne törjön össze, de alaposan elkeveredjen a tésztában. Egy nagy teflonedényben egy kevés olajat forrósítok, és kis merőkanállal egyforma adagokat teszek bele. (Nem kell, hogy ússzon az olajban, elég, ha egy vékony rétegben fedi az olaj a serpenyő alját.) Lassú tűzön sütöm a palacsintákat. Ha megjelennek a tetejükön az apró buborkékok, és már szép színe van az aljának, megfordítom őket, készre sütöm a második oldalt is, és jöhet a következő adag tészta. Tejföllel, reszelt sajttal tálalom. Az asztalnál ötleteltünk, lehet erre paradicsomos salsát halmozni éppúgy, mint mondjuk hagymás-gombás ragut.

Csokoládétorta

Csak így egyszerűen: csokoládétorta. Nem csodálkoznék, ha a tegnapi Facebookos komment cunami után ez lenne a blog legolvasottabb bejegyzése. Megjegyzem, méltán lenne az.

Tegnap egy rémes helyzet után, mikor már az ijedtség után csillapodott a lábam remegése, azt mondtam magamnak, ezt csak valami nagyon csokoládéssal lehet helyrehozni. Így született a torta, a receptjét már meg nem mondom, mikor, honnan szereztem, a gépemen várakozik régóta, azzal a címmel, hogy nagyonjocsokitorta.doc. Hát mi tagadás... ez brutálisan jó csokitorta, valóban. 

Hozzávalók:

1 csésze = 2,5 dl

1 nagy méretű tojás (vagy két kicsi)

1 csésze kristálycukor

6 dkg tejföl

1/4 csésze étolaj

1,5 teáskanál vanília kivonat

1/2 csésze presszó kávé langyosan vagy hidegen

1/2 csésze cukrozatlan kakaópor átszitálva

1 csésze liszt

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

a ganache-hoz

25 dkg jó minőségű csokoládé

3/4 csésze tejszín

tonkabab

Elkészítés:

A tojást alaposan kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tejfölt, az olajat, vaníliát. Jöhet hozzá a kakaópor és a kávé. Keverjük a masszát csomómentesre. A lisztbe keverjük bele a szódabikarbónát, sót, sütőport, adjuk a folyékony anyagokhoz, ezzel is vegyítsük el.*

Egy 20x20 centis tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Ne használjunk nagyobb sütőedényt, mert lapos lesz a tészta. Megfelelő még hozzá a 18 cm-es tortaforma is. Jénaiban is süthetjük, ha van ilyen viszonylag kicsi darabunk. Öntsük a masszát az előkészített formába, rázogassuk meg, hogy az esetleges légbuborékok távozzanak, és tegyük 175 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából 30 perc kell neki, de mielőtt kivesszük, feltétlenül szúrjunk a közepébe egy fogpiszkálót vagy hústűt, és ellenőrizzük le, hogy nem nyers-e a tészta.

Amíg sül a sütemény, készítsük el a ganache-t a tetejére. A tejszínt melegítsük majdnem forrásig, tördeljük bele a csokoládét, és már a tűzről levéve keverjük el erőteljesen a tejszínben az olvadó csokoládét. Végül én belereszeltem egy szem tonka babot, nyilván ha nincs ilyen flancos cucc otthon ez elhagyható. Fényes, folyós krémet kell kapnunk. 

Ha kisült a torta, tegyük rácsra, hogy kihűljön. Közben négyrét hajtogatott alufóliából készítsünk két hosszú csíkot, ezt tegyük a tepsibe keresztben, amiben a süti sült. Ha a tészta már hideg, tegyük vissza a tepsibe, és öntsük rá a szintén lehűlt ganache-t. Ez azért jó, mert egyrészt a tepsi megtartja a csokikrémet, nem folyik szanaszét, másrészt a fóliacsík segítségével kiemelhetjük a tortát a formából. Ez fóliacsík nélkül biztosan nem sikerül, és én a magam részéről biztosan nem szeretném késsel vagdosni a tortát a jó kis teflonos formámban, összekaristolva esetleg, amikor kiveszem a szeleteket. Sóval jó ez a fóliás trükk, higgyetek nekem!

Hűtőben hagyjuk a ganache-t megdermedni, de fogyasztani mindenképp szobahőmérsékleten ajánlom a csokitortát, nem hűtőhidegen. 

* Ugye világos, hogy ez mindösszesen két edény használatát jelenti? A továbbiakban sincs vele több koszolás. 

Tojáskrém

A fiam azt mondta, tojáskrémet enne. Nem egy agyműtét, én is szeretem, úgyhogy nagyjából 10 perc alatt meg is volt a dolog. Persze nemcsak reggelire jó, de buliba is, mert a tojás viszonylag olcsó, sok hozzávaló sem kell, úgyhogy nagy mennyiségben sem jelent anyagi csődöt.

Hozzávalók:

5 keményre főzött tojás
2 evőkanál tejszínes krémsajt
1 teáskanál mustár
2 szál újhagyma
só
bors
petrezselyem

Elkészítés:

A megfőtt, meghámozott, kihűlt tojásokat krumplinyomón áteresztettem, majd kikevertem a krémsajttal, mustárral, beleaprítottam az újhagymát, sóztam, borsoztam, hűtöttem, megettük.

Nyolcéves a blog, úgyhogy nézzük, hogyan készül a skót tojás

És akkor ezzel a recepttel köszönteném a 8. életévét a napokban betöltött blogomat, amiről azt tudom elmondani, hogy ugyanúgy szeretem, mint azon a napon, amikor megírtam bele az első bejegyzést, és bár önhibáján kívül kevesebb örömet szerez nekem, mint az első években, nagyon remélem, hogy a blogot olvasóknak viszont annál többet ad, mert végül is ez a legfontosabb. 

Gasztronómiai karrieremet kétségtelenül a blog létének köszönhetem, ha a blog nem lenne, a kutya nem tudná, hogy én jól főzök (bocs, ez szerénytelenül hangzott, de igaz:), hogy szeretek főzni, hogy szeretek minden tevékenységet, ami a konyhához köt, hogy érdekel a gasztronómia úgy, ahogy van, bár sajnálatos módon az elméleti tudás megszerzésére mostanában kevés időm van. Mégpedig azért van kevés időm, mert ahogy mondtam, a blognak köszönhetően gasztronómiai témájú cikkeket írok az izeselet.hu számára, valamint rendszeresen jelennek meg írásaim a Ridikül című hetilapban, amelyhez a fő vonulatot Jakupcsek Gabi napi talkshow-ja szolgáltatja. Ez kettős öröm nekem, mert Gabit nagyjából ezer éve ismerem és szeretem, de a lap főszerkesztőjéhez és felelős szerkesztőjéhez is több évtizedes barátság fűz. Ők támogatnak és bíznak bennem, remélem, az olvasók is szeretik a receptjeimet. 

Egy másik nagyon nagy öröm is ért ez év tavaszán, mert március óta a TV Paprikának vagyok lektora, nagyon jó és érdekes sorozatok mennek át a kezemen, amelyekből sok ötletet merítek, és sokat is tanulok. Ráadásul ez az a terep, ahol ötvözhetem az elmúlt - alig merem leírni... - 36 évben szerzett televíziós tapasztalataimat, és a gasztronómia terén megszerzett rutint, és ez nagyon fontos nekem.
Szóval nagyjából ilyen ívet írtam le a blog kezdete óta, és ezzel elégedett vagyok.

A blogger közösségnek már nem vagyok aktív tagja, sajnos időm sincs figyelni a sok új blogot, nem tudom követni a változásokat. Egy szállal azonban mégis kapcsolódom 75 bloggerhez, ők a Segítsüti és a sokkicsi jótékonysági akciók állandó résztvevői, akiknek felajánlásait koordinálom, tekintve, hogy két éve én is részt veszek ezeknek az akcióknak a lebonyolításában. Hát így néz ki jelenleg az én gasztronómiai tevékenységem. Írok, főzök, néhanapján fotózok is, szóval alakul:) Nem vágyom saját főzőműsorra, hiába viccelődnek a barátaim ezzel, talán egy saját szakácskönyvhöz sem rendelkezem elegendő eredetiséggel, nem vágyom tízezres rajongótáborra a Facebookon, úgyhogy mostanra értem el odáig, hogy elégedett legyek a fennálló állapottal.
Köszönöm minden egyes olvasómnak külön-külön, hogy velem van, köszönöm a barátaimnak és az ismerőseimnek, hogy ha főzés közben elakadnak, felhívnak és megkérdeznek, köszönöm azoknak a bizalmát, akik egész éven át az én spagetti szószomat teszik a tésztájukra és az asztalukra, azonkívül köszönöm anyámnak, aki nem törte meg az ellenállásomat, és így aztán nem tanított meg főzni, mert elkezdhettem a saját utamat járni, saját magam kitapasztalni a konyhai buktatókat, és megtanulni elkerülni azokat. Szóval köszi mindenkinek mindent, ne menjetek sehová, itt nincsenek reklámok, szóval maradjatok velem! 

Skót tojás

Hozzávalók:

50 dkg finomra darált sertéshús

fél fej nagyon finomra vágott vöröshagyma

só

őrölt bors

kevés pirospaprika

egy mokkáskanál mustár

3 kis tojás megfőzve

2 tojás

zsemlemorzsa

néhány evőkanál liszt

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A 3 tojást négy percig főzzük, ennyi idő alatt a fehérje kemény lesz, a sárgája pedig belül még kissé lágy. Vásároljunk ehhez kis méretű tojásokat, már ha nem akarunk majd ágyúgolyó méretű skót tojásokat a tányérunkon. Ha letelt a négy perc, hűtsük le a tojásokat, hámozzuk meg őket. A darált húsból készítsünk ízesített masszát a fűszerekkel. Ez egy klasszikus fasírt alap, de nem lazítjuk sem áztatott kenyérrel, sem zsemlemorzsával.

A főtt tojásokat csomagoljuk be a húsmasszába. Nedves tenyérrel ez viszonylag egyszerűen fog menni. Ügyeljünk rá, hogy a húsmassza mindenhol betakarja a tojást.

A klasszikus módon panírozzuk be a tojásokat, majd süssük meg őket olyan serpenyőben, amibe viszonylag magasan tudunk olajat tölteni. Ehhez célszerű valami kisebb edényt választani, hogy ne kelljen felhasználnunk egy liter olajat. Forró olajban süssük szép barnára a tojásokat, de figyeljünk oda, hogy a húsmassza átsüljön, ne csak a panír piruljon meg. Biztonsági játékosok néhány percre betehetik 200 fokra előmelegített sütőbe a kisült tojásokat.

Vargabéles

Nálunk családilag csak Vargabélus :) Szeretjük, de mostanában ritkán készítem, most is azért került rá sor, mert nagy felbuzdulásomban vásároltam fél kiló túrót, aztán persze se lelkesedés, se idő túrós sütit készíteni, viszont fél kiló túrót kidobni se volt kedvem, így a mai fejtettbableves mellé ez készült. Szerintem nem bonyolult elkészíteni, és ez az az étel - sok másik mellett -, amitől igazán kellemes, otthonos érzésünk támad, ilyet ugyanis nemigen készítenek étteremben.

Ha meg igen, hát jobb lenne, ha nem tennék. Sok évvel ezelőtt rendszeresen ettünk kollégáimmal egy budai étteremben. Egyik alkalommal desszertnek - a pincér kifejezett ajánlására - vargabélest rendeltem, és kaptam valamit, ami már megjelenésében is rémes volt, de amiben nem volt réteslap, volt viszont a túrót szaporítandó gríz, ráadásul tejszínhabbal és színes szórócukorral díszítették az ételt. Egy falat híján ott hagytam az egészet. A pincér megkérdezte, hogy ízlett-e?  A kérdés feltevést önmagában sem értettem, miért hagyna ott valaki egy ételt, ha ízlik neki? Mondtam, hogy nem ízlett, így aztán megkérdezte, miért nem. Második pont, ahol komoly kétségeim támadtak az úr hozzáértésével kapcsolatban. Na mondom, itt azért egy laza szakács gyorstalpaló el fog férni... El is mondtam az úrnak, hogy semmi gond tulajdonképpen, csak amit kihozott,  az nem tudom, micsoda, de hogy nem vargabéles, az tuti, hiszen olyan alapvető elemek hiányoznak belőle, mint a réteslap például. A gríznek nincs helye a vargabélesben, a tejszínhabot és a rózsaszín szórócukrot pedig hovatovább kikérem magamnak Bélus nevében. Következő héten ismét arra jártam, nem volt rajta az étlapon a béles. Érdeklődésemre kiderült, hogy levették a velem való affér után... Nem volt lelkiismeretfurdalásom. Nos, az én vargabélesem - Horváth Ilona receptje mentén - ilyen.

Hozzávalók:

12,5 dkg cérnametélt
3 dkg vaj
50 dkg túró
5 dkg mazsola
3 tojás szétválasztva
1 citrom héja reszelve
porcukor ízlés szerint
1 csomag réteslap

 kevés olaj a réteslapra

Elkészítés:

A tésztát enyhén sós vízben kifőzöm, majd a 3 deka vajra szedem, összeforgatom, kihűtöm. A túrót simára keverem a tojások sárgájával, a porcukorral, citromhéjjal, mazsolával, majd a habbá vert tojásfehérjével. A porcukor mennyiségénél érdemes figyelembe venni, hogy a túrókrémnek jóval édesebbnek kell lennie, mint ízlésünk diktálná, hiszen a tészta még ezután kerül bele a masszába. Amikor a tészta már hideg, óvatosan összevegyítem a túrókrémmel. Egy tepsit kiolajozok, beleterítem a réteslap felét, erre ráöntöm a túrókrémes tésztát, befedem a réteslap másik felével, azt megpötyögtetem olajjal, és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütöm.

Ír szódás kenyér

A héten láttam az Ízes életben Mautner Zsófit ír szódás kenyeret sütni, és azonnal eszembe jutott, hogy hohó, be vagyunk mi mutatva egymásnak ezzel a klassz kenyérkével jó ideje már. A barátság pedig New Jersey-ben, a Rockland Bakery-ben köttetett, 2010-ben. 

Ott kóstoltuk először az édes változatot, mazsolával, cukorral, itt volt az ideje hát, hogy elkészüljön a natúr verzió is. 35 perc alatt készül el a kenyérke, ezt az időt onnantól számoltam, hogy elővettem a lisztes edényt, és hogy kivettem a tepsit a sütőből. Annyi macera sincs vele, mint egy jófajta tojásrántottával.

Hozzávalók:

45 dkg liszt
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
400 ml író (300 ml joghurt+100 ml víz keverékével helyettesíthető)

Elkészítés:

A száraz anyagokat egy tálba teszem, és a vízzel kevert joghurtot hozzáöntöm. Kézzel nagyjából összeállítom, majd lisztezett deszkán megformázom. Nem kell sem sokat gyúrni, sem keleszteni, amint megformáltuk a cipót, mehet is a liszttel kicsit meghintett sütőpapírra, aztán a tepsibe. Éles késsel vágjuk be a tetejét kereszt alakban, viszonylag mélyen.

200 fokon sül meg 30 perc alatt. Ellenőrizzük, ad-e szépen kongó hangot az alja ütögetésre, mielőtt elzárjuk a gázt.

Akkor lehet szépen szeletelni, ha teljesen kihűlt, de ki tudja azt kivárni?

Bögrében sült sütemény - mikrós édesség 5 perc alatt

És tényleg 5 perc. Tudom, tele az internet ennek a sütinek a receptjével, nekem még tuti kis bögrém is van Hokatától hozzá. Ez az édesség tökéletes olyan esetekben, amikor villámgyorsan kell varázsolni valamit az édességvágy azonnali csillapítására. Nálunk ma nem vészhelyzetben lett hadra fogva, hanem a melanzana alla parmigiana utáni desszertként szerepelt. Nem először, és nem utoljára. 

Hozzávalók 2 adaghoz:

4 evőkanál liszt (nálam fele fehér liszt, fele zabpehelyliszt)
3 evőkanál cukor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
1 teáskanál sütőpor
1 tojás
3 evőkanál tej
3 evőkanál étolaj (vagy olvasztott vaj)
egy csipet só
egy marék aszalt áfonya
1 mokkáskanál vaníliapor
1 evőkanál rum

Elkészítés:

A fenti sorrendet követve tálba tettem a hozzávalókat, elvegyítettem őket, majd két bögrébe öntöttem a masszát. Fontos, hogy 3 decis bögrék legyenek, akkor ugyanis a megemelkedő, forró massza nem fog kifutni a mikróba, és nem kell takarítani is egyúttal sütés után.

A kiválasztott bögréket betettem a mikrohullámú sütőbe, legmagasabb (700 W) fokozaton 3 percig "sütöttem" a sütiket.

Vaníliafagyi kötelező tartozék.

Melanzana alla parmigiana

Évek óta nézegetem ezt az ételt, blogokon, főzős műsorokban, de mindig azt gondoltam, á, ez nem az én ételem. Nem is gondoltam rá, hogy ki kéne próbálni, hátha tévedek - mint ahogy erre volt már néhány példa az életemben. Aztán két hete Triesztben jártam, nagyon készültem rá lélekben már előre, mert hát Olaszország ugye... és annál nincs is jobb. Nos, a város elég nagy csalódást okozott, de az ebéd, amit ott elköltöttünk, csillagos ötös volt. Természetesen olasz nyelvű étlapot kaptunk a vendéglőben, ahol leültünk, jó néhány ételről tudtam, mi fán terem, de jóval többről lövésem sem volt. Aztán amikor a pincérlány odajött felvenni a rendelést, megkérdeztem, hogy a szomszéd asztalnál mit eszik a hölgy, mert az bitang jól nézett ki, így hát megtudtam, hogy az paradicsomos padlizsán, a nápolyi konyha egyik ékessége. Megrendeltem. És azt kell mondanom, csodálatosan finom volt, így elhatároztam, hogy nem sokat várathat magára az itthoni elkészítése sem. Persze sok receptet találtam a neten, én Elise variációját készítettem el, ami bár más lett, mint a trieszti, de egyáltalán nem volt rosszabb, sőt...

Nem állítom, hogy a melanzana alla parmigiana egy ripsz-ropsz összedobható étel. Nem az. Rá kell szánni az időt, bár annak, akinek van saját, kész spagetti szósza, mint nekem, annak jóval kevésbé macerás.

Hozzávalók:

1 termetes padlizsán
2 doboz hámozott paradicsom konzerv, vagy 7 dl passata
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
friss bazsalikom
só
bors
olívaolaj
3 kis tojás
20 dkg parmezán
zsemlemorzsa
liszt
2 csomag mozzarella saját levében

Elkészítés:

A padlizsánokat megmossuk, szárát levágjuk, és kb. 5 mm vastag szeletekre vágjuk. Jó, ha viszonylag szabályos, duci padlizsánt veszünk, mert akkor nincs jelentős nagyságbéli különbség a szeletek között. A szeleteket sózzuk be, és egy szűrőben hagyjuk állni, akár egy tányért is a tetejükre tehetünk, és súllyal lenyomathatjuk, hogy hamarabb távozzon a leve. 

Fél óra múltán a szeleteket öblítsük le, töröljük szárazra.

Panírozzuk be olyan módon, hogy minden szeletet lisztbe mártunk, aztán tojásba, majd a zsemlemorzsába, amibe keverjünk bele kb. 10 dekányi reszelt parmezán sajtot. 

Tegyük a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire, spricceljük meg mindegyiket egy kevés olajjal, és 180 fokos sütőben süssük meg. Ez nagyjából 25 percet vesz igénybe. Félidőben fordítsuk meg a padlizsán karikákat.

Ha elkészült, tegyük félre hűlni. Innentől már jóval egyszerűbb lesz az élet, nyugi!

Egy kevés olívaolajon dinszteljük meg az apróra vágott hagymákat, öntsük rá a paradicsomlevet, majd 20-25 percig főzzük, míg valamelyest besűrűsödik. Akkor ízesítsük sóval, borssal, friss bazsalikom levelekkel, és zárjuk el alatta a lángot. Ha kész szószt használunk, mint én is, akkor elég egy gondolatnyi olívaolajon megfuttatni egy gerezd felaprított fokhagymát, ráönteni a kész mártást és felforralni.

Ha a szósz is készen van, és még nem adtuk fel a harcot, akkor kezdődhet a rétegezés. Egy nem túl nagy jénai edénybe tegyünk egy merőkanálnyi szószt, arra fektessük a padlizsán szeleteket. Szórjuk meg egy kevés parmezánnal, fedjük be karikára vágott mozzarellával, rá megint szósz, megint parmezán, megint padlizsán karikák. A tetejére merjük a maradék szószt, szórjuk meg bőségesen parmezánnal, és tegyük 180-200 fokos sütőbe, amíg ilyenné nem válik:

Padlizsánkrém

Tombol a padlizsán szezon, a piacon már 250 forintos kilónkénti áron csodaszép darabokra lehet szert tenni. Emlékszem, gyerekkori nagy kedvencem a rántott padlizsán volt, alighanem azért, mert roppant nehéz volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején padlizsánhoz jutni, sznob énem már akkor is hajtott a különlegességekre:) Megmondom a frankót, próbáltam megszeretni a padlizsánt, mélyen a szívembe zárni, ahogy valamire való gasztroblogger teszi, de nem ment. Nem szeretem grillezve, nem szeretem francia lecsóba, szóval finnyás egy nőszemély vagyok. De krém formájában bármikor szívesen megeszem. Úgyhogy szombaton, amikor megláttam a fényes, sötétlila héjú zöldségeket, egyúttal örömmel állapítottam meg, hogy mivel nincs 30 fokos hőség, úgyhogy jöhet a padlizsán, nem gond a sütő begyújtása. Tudom, hogy megvan mindenkinek a tuti padlizsánkrém receptje, azt is tudom, hogy a legtöbben a parázson sütésre esküsznek, de sajnos városi "jány" lévén nekem ez a megoldás nem áll rendelkezésemre, kénytelen vagyok beérni a sütőben sült variációval, ráadásul majonéz nélkül. De mi így szeretjük.

 

 
Hozzávalók:
4 db padlizsán
fél dl olaj
2 kis fej lila hagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
só
bors
1 kávéskanál mustár
fél lime leve
 

 
Elkészítés:

A padlizsánokat megmostam, hústűvel megwoodooztam őket, majd fóliával bélelt tepsiben 40-45 percig sütöttem őket 200 fokon. Amikor puhák lettek és egy kicsit kihűltek, egy késsel felhasítottam a héjukat, villával kikapartam a belsejüket egy szűrőbe, majd hagytam, hogy a levük lecsöpögjön. Ekkor pépesre nyomkodtam a padlizsánhúst, majd az olajat vékony sugárban hozzáöntve alaposan elkevertem. Ezután került bele a nagyon apróra vágott lila hagyma, a lereszelt fokhagyma, a mustár, a só, bors. Végül a lime levét adtam hozzá. Hűtőben néhány óra alatt összeérnek az ízei, pirítós kenyérre, héjában sült krumplira isteni! Paradicsomot ne felejtsünk el mellé adni.

Természetesen készíthetjük kevesebb olajjal, és keverhetünk a krémhez sűrű majonézt is.

Shakshuka, azaz שקשוקה

Előszeretettel aposztrofálják különböző website-okon izraeli lecsónak, ami találó elnevezés, hiszen az étel összetevői hajszál pontosan megegyeznek a mi lecsónkéival, a fűszerezése azonban teljesen más. Néhány hete készítettem ilyet először, azóta lángoló szerelem fűz a shakshukához. Isteni étel, pillanatok alatt elkészül, és mivel a kedvenc fűszereim találhatók benne, így semmi nincs, ami e szerelem útjába állhatna.

Hozzávalók:

3 db kápia paprika
40 dkg hámozott, aprított paradicsom konzerv
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2-4 tojás
olívaolaj
1 mokkáskanál római kömény
1 mokkáskanál füstölt paprika
1/2 mokkáskanál cayenne bors
só
bors
petrezselyem vagy koriander zöld

Elkészítés:

A hagymát fél karikára vágom, az olívaolajon elkezdem párolni. Közben hozzáadom a csíkokra vágott paprikát, a szeletekre vágott fokhagymát, és hagyom, hogy összerottyanjanak, majd ráöntöm a paradicsom konzervet. Jöhetnek az edénybe a fűszerek. Néhány perc alatt a paradicsom szósz besűrűsödik, a paprika megpuhul. Ekkor ütöm bele a tojásokat az edénybe, ügyelve, hogy a sárgájuk egyben maradjon. Nyári melegben nem kapcsolom be ezért a sütőt, úgyhogy fedőt teszek az edényre, kicsit lejjebb veszem a gázt alatta, és addig sütöm az ételt, amíg a tojások fehérje meg nem sül. Én szeretem, ha a sárgája sem teljesen folyékony, de itt mindenki eldöntheti, milyen állapotban nyilvánítja késznek a shakshukát.

Friss kenyérrel halálos.

Daramorzsa

Nem, ez NEM császármorzsa! Abban ugyanis csak liszt van. Ez egy más verzió, de finom, gyorsan kész van, és egy meggyleves, vagy fejtett bab leves után tökéletes befejezése egy nyári ebédnek. Horváth Ilona klasszikus receptje, bár ő is császármorzsának aposztrofálja, ami helytelen.

Hozzávalók:

2,5 dl búzadara
2,5 dl liszt
2,5 dl tej
4 tojás
egy csipet só
1,5 dl cukor
5 dkg vaj
mazsola

Elkészítés:

Keverjük össze a darát, lisztet, sót, cukrot. A tejet forrósítsuk fel, majd öntsük rá az összekevert száraz anyagokra, keverjük el alaposan. Adjuk hozzá a tojások sárgáját, majd amikor a keverék nagyjából kihűlt, a kemény habbá felvert tojásfehérjét és az előzőleg beáztatott mazsolát is. 

Egy ép bevonatú teflon serpenyőbe tegyünk egy darab vajat, melegítsük fel, és a keverék harmadát öntsük az edénybe Hagyjuk sülni, amíg szép aranybarna nem lesz a tészta. Ekkor egy lapáttal harmadoljuk-negyedeljük el, fordítsuk meg a darabokat, hogy a még habos fele kerüljön alulra. Amikor az is szép színt kapott, a lapáttal daraboljuk még kisebbekre, amolyan galuskafélékre. Ne süssük túl a galuskákat!

A maradék tésztát egy-egy újabb darabka vajon még két részletben süssük ki.

Baracklekvár és porcukor jár mellé.

Nespresso verseny

Még néhány napig, egészen pontosan július 31-én 18.00 óráig zajlik a Nespresso által kiírt meghívásos receptverseny a Facebookon.

Szavazni a pályaművekre az alábbi linken lehet:

https://www.facebook.com/nespresso/photos/a.10153019844883345.1073741887.28939438344/10153019845233345/?type=1&theater

Emlékeztetőül ismét ez az étvágygerjesztő kép a pályamunkámról.

Málnás tiramisu

A fotóra nincs mentségem. Egész nap zuhogott az eső, a desszertnek sötétedés előtt álltunk neki, akkor jutott eszembe, hogy le kéne fényképezni, de veszett fejsze nyele volt. Csak azért teszem be a posztba, hogy amikor újra elkészítem ezt az édességet (mondjuk holnap...), és készítek egy normális fotót, lássátok a különbséget.

Szóval málnás tiramisu. Vagy triffle. Kallódott a hűtőben egy doboz mascarpone, és bár tudom, hogy nagyrészt jóval lejárati időn túl is minőségkárosodás nélkül felhasználható, azért mégis úgy döntöttem, hogy ma elhasználom a sajtot. De még ennél is erősebben inspirált a hűtőben illatozó málna, gyönyörű nagy szemű, horrorisztikus árú málnácska, igazán nem akartam, hogy tönkremenjen.

Hozzávalók:

10-12 db babapiskóta
0,5 dl málnaszörp
1 dl tej
3 nagy tojás
25 dkg mascarpone
30 dkg málna
porcukor ízlés szerint

Elkészítés:

A málnaszörpöt akkora tálba öntöm, amekkorába kényelmesen beleférnek a babapiskóták, felengedem tejjel, ebbe fogom majd mártogatni a piskótákat. 

A tojások sárgáját habosra-világosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a szobahőmérsékletű sajtkrémet, végül a keményre vert tojásfehérjét. 

Egy csinos üvegtálba elkezdem rétegezni a hozzávalókat: a málnaszörpös tejbe mártogatott piskótára krémet simítok, arra jönnek a málnaszemek, majd újra piskóta, megint krém, megint málna. Letakarva mehet a hűtőbe néhány órára.

Azt kell mondjam, zseniális desszert. Könnyű, zamatos (már persze ha a gyümölcs jó aromás benne), pillanatok alatt elfogy, és azt hiszem, soha nem fogok tudni annyit készíteni belőle, hogy elég legyen. Ismétlés: holnap! :)

Túrófánk

A receptet egy enyhén zsírpacnis, kockás papíron őrzöm, sajnos már nem emlékszem, kitől kaptam, mindenesetre az évek során gyakran sütöttem ilyet, amikor a gyerekek kicsik voltak. Mostanában pedig a gyorsan-valami-finomat kategória oszlopos tagjaként húz ki néha a pácból:) Ha jól találjuk el a sütési hőfokot, akkor egy könnyű, levegős, enyhén citrom aromájú édességet kapunk végeredményképpen.

Hozzávalók:

25 dkg túró áttörve
20-22 dkg liszt
1 egész tojás
1,5 dl tejföl
2-3 evőkanál cukor
1 púpos mokkáskanál szódabikarbóna
opcionálisan: reszelt citromhéj, mazsola
a sütéshez olaj
 
Elkészítése:

Az összes hozzávalót egy tálba összeöntöm, fakanállal kikeverem. Lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtom, tetszőleges formára vágom-szaggatom. Beleteszem a forró (nem túl kevés) olajba. Érdemes kitapasztalni az olaj optimális hőfokát: ne legyen túl hideg, mert akkor a fánk magába szippantja a tetemes részét, azt pedig nem akarjuk. Ellenben ha túlságosan forró, akkor kívülről megég a tészta, belülről pedig nyers marad, egyszóval a metódus ugyanaz, mint a hagyományos fánknál.

Ma narancspürével tálaltam, emígyen: egy termetes spanyol narancsot alaposan meghámoztam, fehér bundájából kivetkőztettem, kis darabokra vágtam. Levével együtt egy kis lábasba raktam, melegíteni kezdtem. Kapott egy kis cukrot és minimális fahéjat párolás közben, majd amikor már puha és illatos volt, egy evőkanál keményítőt feloldottam 30-40 ml vízben, és ezzel öntöttem nyakon a narancsokat. Felforraltam, és az utolsó percben Cointreaut adtam hozzá.

Adhatunk hozzá házi lekvárt, bármilyen gyümölcsszószt, mézet, juharszirupot, végső esetben akár vaníliasodót is, de egy sima porcukros szórással is lecsúszik.

Zöldséges lasagne

Világbajnok. De komolyan! Egyetlen fontos momentum van, amiben nem lehet lazáskodni, az pedig a paradicsom szósz kérdése. Mert híg, ízetlen szószból nem lehet várat építeni, akarom mondani, jó lasagnét főzni. A megfelelő paradicsomszósz sűrű, édeskés, tartalmas, úgyhogy nem szabad sajnálni rá a pénzt, mert ez ennek az ételnek a lelke.

Aki olyan szerencsés, mint én magam, hogy van neki spagettiszósza, amit én főzök, és tőlem veszi, na, annak szuper könnyű dolga van. 

Akit ez a lehetőség érdekel, írjon a mail címemre, szívesen veszek fel megrendeléseket szószra.

A recept egyébként Gál Zsolttól, a Rosinante fogadó séfjétől származik, óriás hála érte.

Hozzávalók:

lasagne lapok, ehhez az adaghoz 9 darabot használtam fel
7 dl sűrű paradicsomszósz
2 db karcsú cukkini
1 db padlizsán
1 db sárgarépa
4 db újhagyma
3 db zellerszár (nem érdemes kihagyni, nagyon jól harmonizál a paradicsom ízével)
1 db piros színű kaliforniai paprika
5 dkg vaj
5 dkg liszt
5 dl tej
10 dkg parmezán/grana padano  reszelve
fehérbors
só
2 evőkanál olívaolaj
bazsalikom, rozmaring, oregánó ízlés szerint, persze az a legjobb, ha minden friss formában van,
de a szárítottól sem sértődik meg az étel

Elkészítés:

A zöldségeket összedarabolom, a padlizsánt kockákra vágva szűrőbe teszem, megsózom, és hagyom 10 percet, hogy kiizzadja a levét. Ez azért fontos, mert ha már kissé idősebb darabot sikerült vennünk, előfordulhat, hogy a padlizsán keserű, de ezzel a sózásos módszerrel megszabadulhatunk a kesernyésségétől. Ha letelt a tíz perc, öblítsük le a kockákat, szárítsuk le a padlizsánt. A répát uborkagyalun engedjük át, az újhagymákat elég kettőbe-négybe vágni, a zellerszárat 3 mm-es darabokra, a cukkinit fél centisekre. A paprikát is hasonló darabokra aprítjuk. (Mehet még bele brokkoli és zöldborsó is, nekem most nem volt itthon egyik sem.) Amikor mindent összekaszaboltunk, egy kevés olívaolajon  pirítsuk meg a zöldségeket, elég hozzá kb. 6-8 perc. Nem kell puhára párolni, de ne legyenek már kemények. Pirítás közben szórjuk meg a zöldségeket a bazsalikommal, rozmaringgal és oregánóval, de sózni csak a végén sózzuk meg egy kicsit. Ha kész, tegyük félre az edényt.

Készítsünk sűrű besamel mártást. Az 5 dkg vajat olvasszuk fel, dobjuk rá a lisztet, kevergessük egy percig, amíg felszívja a vajat, és elkezd habzani, majd sűrű kevergetés közben öntsük fel a tejjel. Főzzük addig, amíg fel nem forr a mártás, és utána is még kis lángon, kavargatva főzzük, hogy a liszt elveszítse nyers ízét. Közben sűrűsödik is, vigyázzunk, le ne égjen! Sózzuk, borsozzuk, majd keverjük bele a reszelt parmezánt, és ezt is tegyük félre. A besamel el is készül addig, amíg a zöldségek pirulnak.

Egy jénai tálba öntsünk egy merőkanálnyi paradicsomszószt, béleljük ki a tálat egy réteg lasagne tésztával. A tésztát nem kell megfőzni a művelet előtt. Az első réteg tésztára kanalazzunk zöldséget, utána paradicsomszószt, majd pötyögtessük meg alaposan besamellel. Jöhet a második réteg tészta, a második adag zöldség, paradicsomszósz és besamel. Végül sorra kerül a harmadik réteg tészta, a zöldség maradéka, a paradicsomszósz maradéka, és ha jól ügyeskedtünk, akkor szép vastagon be tudjuk takarni a tészta tetejét a maradék besamellel. Ha van még parmezánunk, megszórhatjuk a tetejét még egy kevéssel.

180 fokos sütő, 35-40 perc. 

A lasagnéban az is a jó, hogy előző nap is elkészíthetjük, és másnapig a hűtőben tartva simán süthetjük másnap, ha úgy kényelmes. Akkor arra kell figyelni, hogy a jénait a hűtőből kivéve csak hideg sütőbe tegyük, különben úgy szétpattan a hirtelen hősokktól, hogy sirathatjuk az edényt is, de a lasagnét is...

Rosabaya gyümölcskenyér

SZAVAZNI ITT LEHET:  https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10153019845233345&set=a.10153019844883345.1073741887.28939438344&type=1&theater

Meghívásos receptversenyre készült az alábbi sütemény. A versenyt a Nespresso hirdette meg, sok segítséget adva a megvalósításhoz. Ennek nyomán a konyhapulton egy gyönyörű almazöld (a cég honlapja szerint sárga) Nespresso kávéfőző áll átmenetileg, sok csodás fűszert és persze kávét kaptam inspirációnak. Én a Rosabaya de Columbia kávékeveréket választottam, mert annak az ízvilága passzolt legjobban az elképzeléseimhez. Én magam sem tudtam volna jobban leírni, milyen is a Rosabaya, úgyhogy kölcsönveszem a honlap jellemzését: 

"A piros gyümölcsökből készült lekvárok tipikus aromáit és boros ízeket hordoz. Mivel kisméretű ültetvényeken termesztik, szüretelését kézzel, feldolgozását pedig az úgynevezett nedves módszerrel végzik. Az egyes fajták elkülönített pörkölése kihangsúlyozza a gyümölcsös ízjegyeket és a savasságot, valamint testességet kölcsönöz az italnak." 

Látjátok, olyasmi ez, mint a borok leírása... A Rosabaya valóban egy fantasztikus aromájú kávé, nagyon passzolt ahhoz a sötét, buja süteményhez, ami végül kikerült a sütőből. Amikor állítottam össze a tésztát, meglepve láttam, hogy a hozzávalók és a fűszerek között meglehetősen sok a barna, sötétbarna színű alapanyag, és ez a színvilág a süteményre is rányomja a bélyegét. A végeredmény egy nagyon gazdag ízű, ugyanakkor könnyű tésztájú, kávézáshoz, teázáshoz tökéletesen megfelelő édesség lett. 

Természetesen egy versenynél zsűri is kell, azok pedig ti lesztek, kedves olvasók. A Nespresso Facebook oldalán adhatók le a szavazatok július 31-ig. 

Hozzávalók:

25 dkg liszt

12,5 dkg vaj

10 dkg barna cukor

12 dkg kókuszvirág cukor (jó helyette a barna cukor is, de a kókuszvirág cukor még különlegesebbé teszi az ízét)

17 dkg melasz (beszerezhető már delikátesz üzletekben, nem kell érte Egyiptomig menni, mint ahogy én tettem néhány éve)

2 tojás

1/2 teáskanál szódabikarbóna

150 ml lefőzött kávé (Nespresso Rosabaya de Columbia)

1/2 teáskanál őrölt szerecsendió

1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 teáskanál só

1 narancs reszelt héja

1 teáskanál narancsvirág víz

egy csipet őrölt kardamom

1 csésze aszalt vörösáfonya

1 csésze mazsola

Elkészítés:

Megfőztem a kávét és lehűtöttem. A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a kétféle cukorral. Ez eltartott egy ideig, mert a barna cukor textúrája más, mint a sima kristálycukoré, de érdemes alaposan kikeverni a cukor a vajjal, mert ez a könnyed levegős tészta egyik záloga. Amikor már levegős volt az állaga, egyenként hozzáadtam a tojásokat, azzal is alaposan kikevertem a masszát. Beleöntöttem a melaszt és a narancsvirág vizet. A lisztbe belekevertem a fűszereket, a reszelt narancshéjat és a szódabikarbónát is.  A tojásos-melaszos keverékhez felváltva adtam hozzá a fűszeres lisztet és a kávét. Utolsó lépésként a masszába kevertem az aszalt gyümölcsöket.

Egy szilikon formába öntöttem a masszát, és 150 fokos sütőben 75 percig sütöttem. Mielőtt kivennénk a sütőből a süteményt, mindenképpen végezzünk tűpróbát, hogy átsült-e a tészta.