2013. április 14., vasárnap

Ha tavasz, akkor tojásos nokedli

Úgy emlékszem, nem találkoztam olyan emberrel eleddig, aki ne imádta volna a tojásos nokedlit salátával. A magam részéről ha nincs hozzá fejes saláta, inkább nem eszem, sőt, amilyen zsarnok vagyok, nem is készítem. Most minden volt hozzá: saláta, tojás, jókedv és napfény.

Hozzávalók a nokedlihez:
40 dkg liszt
2 tojás
tej

4 tojás felverve a tetejére

Hozzávalók a salátához:
1 fej saláta
7,5 dl víz
6 evőkanál 10 %-os ecet
4 evőkanál cukor
1,5 teáskanál só

Elkészítés:
Egy ötliteres lábasba vizet tettem oda forrni. Egy öblös tálba beleöntöttem a lisztet, egy csapott evőkanál sót - a halálom a sótlan nokedli... -, hozzáadtam két tojást, kicsit elkevertem a liszttel, majd elkezdtem a tejet önteni a masszához. Önt, kever, önt, kever, egészen addig, amíg nem túl lágy tésztát kapok. Azt tanultam, hogy a jó nokedli (legalább fele részben) tejjel készül, és nem kell túlságosan kidolgozni, de pihentetni se célszerű, mert meglágyul. Jó időzítés mellett ekkor már forr a víz, amit szintén megsóztam, majd beleszaggattam a nokedlit. Én azóta szeretem ezt a műveletet - na jó, ez túlzás, hogy szeretem, de már nem ver le a víz, ha nokedlit kell készíteni -, amióta Fackelmann szaggatót használok. Van még Tupperware is, de az inkább kisebb mennyiséghez jó, ha több személyre kell nokedlizni, letörik a csuklóm a művelet végére.

 
A kiszaggatott nokedlit néhány percig főzöm, majd egy tésztaszűrőbe öntöm, lehetőleg a mosogatóban mindezt. Sajnos előfordult már, hogy a mosogatóba belehelyeztem ugyan a tésztaszűrőt, de gondosan a mosogatótálba zuttyantottam a nokedlit. Ezt a hibát rohadt nehéz korrigálni, mert ugyan az lenne az első, önkéntelen mozdulata az ember lányának, hogy kézzel gyorsan belelapátolja a megfelelő edénybe a cuccot, igen ám, de nem kell hozzá sok ész, hogy tudjuk, a nokedli ilyenkor tűzforró. Nem, nem mesélem el, mi történt, amikor erről megfeledkeztem, ne is kérjétek!:) Hideg vízzel leöblítem a nokedlit, ezzel leállítom a főzési folyamatot is, és lemosom a felesleges keményítőt a nokedli felszínéről.  Alaposan lecsöpögtetem, majd egy alkalmas - teflon - serpenyőben melegedő egy-két evőkanálnyi olajra öntöm. Átkavarom, hogy újra forró legyen a tészta, akkor ráöntöm a habosra vert, megsózott tojást - természetesen minél többet, annál finomabb lesz -, és közepes lángon kavargatom, amíg meg nem szilárdul a nokedlin. Túlsütni nem tanácsos, mert úgy nem finom, ráadásul a serpenyőben még utólag is sül egy kicsit, miután már nem ég alatta a gáz. 

A salátát mindezeket megelőzően leveleire szedtem, alaposan megmostam. Elkészítettem a salátalevet, megfürdettem benne a leveleket. Van, aki úgy szereti a salátát, ha sokáig ázik a lében tálalás előtt, én azt ki nem állhatom, hiszen az exet és a só nagyon rövid idő alatt összetöppeszti a salátát, nálunk az nem menő. 

Nem mondom, hogy ehhez a roppant egyszerű(nek tűnő) ételhez nem kell rutin. De, kell. Nekem évekig nem sikerült olyan nokedlit csinálnom, amivel elégedett lettem volna (bár ez már történelem), de most már azért nagy biztonsággal készítem. Ráadásul a salátalé ízét is el kell találni, ki mennyire édesen vagy ecetesen szereti. Alapszabály, hogy a salátalé akkor jó, ha úgy érzed, hogy túlságosan erős az íze. Túl édes, túl sós, túl ecetes. Ugyanis az alaposan megmosott salátaleveleken marad víz (hacsak le nem centrifugálod), ami kissé fel fogja higítani a levet, ezért kell túlbiztosítani magunkat. Hosszú-hosszú évekig kerestem a megfelelő receptet, rengeteget kísérleteztem, időnként volt, hogy szuper kis levet sikerült rittyentenem, de többnyire az volt, hogy jó lesz ez, mindegy most már, megesszük így is :) Viszont a fent jelzett arányok nagyon tutik, használjátok nyugodtan.

A bejegyzés 2007. április 14-én, tehát éppen hat éve látott napvilágot megboldogult fakanálos blogomban, 2022-ben frissítettem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése