2012. november 30., péntek

Mogyoróvajas keksz


Emlékszem, évekkel ezelőtt szent borzadállyal néztem mindenkire, aki életében evett már mogyoróvajat, sőt, képes még szeretni is azt. Aztán harmadik amerikai látogatásom során valahogy egy fiókból, rejtélyes körülmények között a kezembe került egy mogyoróvajjal töltött csoki, ami egyszerre volt gazdagon krémes, lágy, édes és sós, és ez utóbbi párosítással teljesen levett a lábamról.
Már régen rakosgatom a receptet, azt tervezve, hogy a Maradj talpon című vetélkedő utolsó forgatási napjára, melyben van szerencsém nekem is dolgozni, a kollégáknak amolyan búcsú ajándékként viszek egy kis mogyoróvajas sütit. Erről menet közben lebeszéltem magam, hátha a kollégák között is van olyan, aki ellenérzéssel viseltetik a mogyoróvajjal szemben. A családi teszten sem ment át csont nélkül, de én feltétlen rajongója lettem. A keksz nem puha és omlós, ellenben ropogós, kávé mellé például egészen eszméletlenül jó.


Hozzávalók 30 közepes méretű darabhoz:
6 dkg vaj
15 dkg mogyoróvaj (sima vagy darabos, egyre megy)
1 tojás
15 dkg liszt
15 dkg barnacukor
1 teáskanál szódabikarbóna
nagy csipet só
Elkészítés:
A kétféle vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáadom a tojást, azzal is keverem egy kicsit, majd hozzáadom a cukrot és a szódabikarbónával elkevert lisztet, sót, majd ennek a keveréknek is adok a robotgéppel egy fordulót. Nem lesz homogén a tésztamassza, kézzel még gyúrjuk át alaposan. Formáljunk kis golyókat a masszából, és ültessük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, tekintettel arra, hogy sütés közben a szódabikarbónától terjedelmesek lesznek a kekszek. 190 fokon 10 perc sütés elég nekik. Amikor kivesszük a sütőből, még lágynak fogjuk érezni a tésztát, de emiatt nem kell aggódnunk, miközben hűlnek a kekszek, meg is fognak szilárdulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése