2018. május 15., kedd

Epres-rebarbarás pite

Az úgy kezdődött, hogy időről időre szembejöttek velem mindenféle szépséges ételfotók, amiken téglalap alakú piték szerepeltek, nem kellett sokat gondolkozni, hogy rájöjjek, ezek kivehetű aljú formákban készültek. Kerestem konyhafelszerelési boltokban, webshopokban, sosem volt szerencsém. Sőt, külföldi útjaimon sem találkoztam vele, pedig isten látja lelkemet, bármit képes vagyok hazahozni, ha nagyon vágyom rá. Aztán egy hónapja az egyik webáruházban, ahol rég nem volt készleten az áhított forma, megláttam. Nem kellett hozzá túl sok idő, 5 nap múlva már nálam volt a cucc. Sajnos mostanáig kellett várni rá, hogy időm is legyen felavatni. Volt itthon eper, rebarbara, krémsajt, nem állt semmi az utamban, hogy elkészüljön a pite. Ráadásul reggel úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, sokáig gondolkodtam rajta, hogy talán fel se kéne ma kelni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. De a pitesütés is elég jó hangulatba hozott végül, ráadásul a végeredmény minden várakozásomat felülmúlja.

Hozzávalók:
5 dl liszt (igen, 2 csésze, azaz 5 dl)
1/4 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
12 dkg krémsajt (nekem most Sparos saját márkás volt, Philadelphia nyilván még jobb lett volna)
15 dkg hideg vaj
3 evőkanál tejszín
1 evőkanál almaecet

Töltelék:
5 szál rebarbara
35 dkg eper
2,5 dl cukor
2-3 evőkanál keményítő

Elkészítés:
A robotgépbe beleapplikáltam a kaszaboló kés betétet, beleszórtam a lisztet, sütőport, sót, elkevertem. Hozáadtam a krémsajtot és a kockákra vágott hideg vajat, a tejszínt és az ecetet, és morzsásra dolgoztattam a tésztát a géppel. 


Belekanalaztam egy nagy hűtőzacskóba a morzsát, majd néhány mozdulattal a zacskón keresztül összenyomkodtam a tésztát. Ment a hűtőbe 30 percre.
Mivel a tésztában ugyebár krémsajt van, ez nem könnyíti meg az ember életét. Muszáj eléggé lehűteni a tésztát, és észszerű határok között alálisztezni nyújtáskor. Én ehhez két sütőpapírt használtam. Kézzel gyorsan hengert formáltam a tészta kétharmadából, ellapogattam, majd a sütőpapírok között - pici liszttel alászórva - hosszú tészlalappá nyújtottam a tésztát. Kibéleltem vele a formát úgy, hogy szépen jusson az oldalakra is, belenyomkodtam az ujjaimmal, majd visszatettem a hűtőbe. 
A sütőt bekapcsoltam 180 fokra.
A rebarbarát és az epret megtisztítottam, előbbit felkarikáztam, utóbbiakat félbe-negyedbe vagdostam. Egy tálban megszórtam őket a cukorral és a keményítővel.
Előkaptam a tésztával bélelt formát, gyorsan belekanalaztam a tölteléket. Azért hasznos a sietség, mert a gyümölcsök, de főleg az eper pillanatok alatt képes irdatlan mennyiségű levet engedni cukor hatására, és ezt még a keményítő sem tudja megfogni.
A megtöltött tésztára hosszú csíkokat vágtam, nemigen akartam lacafacázni a fonással, miegymással - lásd még: az eper hamar levet ereszt -, a csíkokkal befedtem a süti tetejét, megkenegettem egy kis tejszínnel, és betettem a sütőbe 180 fokra, 60 percre.
Érdemes nem pusztán a rácsra helyezni a formát, mert borítékolható, hogy a gyümölcs fortyogó leve ki fog futni itt-ott a formából, nem lettem volna nagyon boldog, ha az odaégett cukrot levet kell a sütőből vakarásznom. Ezért aztán egy tepsibe téve toltam a sütőbe a süteményt. 60 perc kellett neki, gyönyörű lett, és ami még ennél is fontosabb, nagyon-nagyon finom.

2018. május 14., hétfő

Tavaszi köret újkrumpliból, spárgából

Múlt héten Athénban töltöttünk néhány napot a házassági évfordulónk alkalmából, természetesen nem történhetett meg, hogy ne hozzak néhány fűszert és persze fetát kintről. Most erősen visszafogtam magam, a csomagba ezek mellé már "csak" 2 kiló pisztácia került (jegyzem meg, éppen fél áron, mint itthon..), úgyhogy most nem kellett aggódnom sem a túlsúlyért, sem azért, hogy elkobozzák a vásárolt élelmiszereket. A feta felhasználásával készült ez a tavaszi köret grillen sütött csirke mellé.


Hozzávalók:
0,5 kg újkrumpli
0,5 kg zöld spárga
egy marék shimeji gomba
3 szelet bacon
feta sajt ízlés szerint
egy fürt koktélparadicsom
1 kisebb cukkini
olívaolaj
bors

Elkészítés:
A krumplit héjastul sós vízben megfőztem, ügyelve, hogy ne főjön teljesen készre, mert a későbbiekben pirítani fogjuk, nem cél, hogy püré legyen belőle keveréskor. A spárgát megtisztítottam, levágtam a fás részét, majd a szárakat felkarikáztam (kb. 1 centisre), a fejeket egyben hagytam. A cukkinit fél karikákra vágtam, a bacont szeletekre. A koktélparadicsomot sütőtálba tettem, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, és 180 fokon sütöttem pár percig. Figyeltem rá, nehogy teljesen szétrepedjenek a paradicsomok és kifolyjon a levük.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, átsütöttem rajta a bacont, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem. A maradék zsiradékra rádobtam a félbe vágott krumplikat és a spárgákat. Igen, a fejeket is, szerintem nem igaz az az elterjedt instrukció, hogy elég az utolsó két percben az ételhez adni. Annyi idő alatt csak átmelegszik, én szeretem, ha egy picit puhul is. Ment a serpenyőbe még a cukkini is, só, bors, még egy kevés olaj, és nagy lángon néhány perc alatt összepirítottam a zöldségeket.
Tálaláskor tálra halmoztam a kész zöldségeket, megszórtam a fetával és a baconnel.

Cukorbetegeknek elsősorban az újburgonya szénhidrát tartalmával kell számolni. 10 dkg újkrumpli 18 g szénhidrátot tartalmaz, tehát ebédre nyugodtan elfér az - átlagos - 50 grammos keretben.



2018. május 13., vasárnap

Csíkos epertorta

Itt a kedvenc hónapom, volt benne házassági évforduló (36, csak mondom...), lesz benne születésnap (sokadik), és ha ez nem lenne elég, hát itt az eperszezon is. Úgyhogy most epret eszünk eperrel. Az eper a kedvenc gyümölcsöm, és hála istennek ezt még cukorbetegként is fogyaszthatom. A tortában lévő cukor nem a barátom, de egy szeletet engedélyeztem magamnak. Elvégre május van!
 


Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
10 dkg cukor
1/2 kávéskanál sütőpor
10 dkg liszt
1,5 evőkanál olaj

egy kis üveg eperlekvár a töltéshez

A krémhez:
2x12,5 dkg Philadelphia krémsajt
10 dkg porcukor
1 citrom leve
egy evőkanál likőr (legjobb a Cointreau vagy a Grand Magnier)

friss eper a torta tetejére ízlés szerinti mennyiségben
 
Elkészítés:
A piskóta hozzávalóiból - micsoda meglepetés! - piskótát sütünk, nem variálva túl a dolgot: robotgéppel fehéredésig keverjük az egész tojásokat a cukorral, ezt követően a sütőporos lisztet adagoljuk hozzá óvatosan a tésztához, de ezt már nem robotgéppel, hanem fakanállal tesszük, végül belekeverjük az olajat is. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe kb. egy centi magasan, lehetőség szerint téglalap alakban elkenjük a masszát. Nekem általában olyan 30x30 cm-es alakzat szokott sikerülni, ezzel jól lehet dolgozni.
190 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt megsütjük a piskótát. Ha elkészült, konyharuhára borítjuk, a sütőpapírt pedig eltávolítjuk róla, hagyjuk kihűlni, majd megkenjük vékonyan eperlekvárral, és a jó esetben szabályos alakú piskótát egyenlő szélességű csíkokra szabdaljuk. Fontos, hogy a csíkok egyezzenek, ugyanis ha nem sikerül egyformára vágnunk, csúnya hepehupás lesz a torta.  Az első csíkot szorosan feltekerjük, és felállítva a tortástál közepére fektetjük. A második csíkot ott kezdjük el feltapasztani rá, ahol az előzőnek vége van, szépen körétekerjük a középnek, és ezt tesszük egészen addig, amíg tart a csíkokból. Nekem ebből a mennyiségből 5 csík lett. Ekkor ott van a félig kész torta a tálon, itt az ideje, hogy elkészítsük a krémet, ami az egyszerűnél is egyszerűbb. A krémsajtot a cukorral habosra keverjük, adunk hozzá annyi citromlevet, amitől pikánssá válik a krém, és ezzel megkenjük a torta tetejét, oldalát egyenletesen. Egy egész éjszakát pihent a hűtőben, de ez nem feltétlenül szükséges, akár azonnal is tálalhatjuk, gazdagon megrakva eperrel/szederrel/málnával/barackkal/meggyel.

Készíthetjük a krémet 25 dkg mascarpone, ízlés szerinti cukor és 2 dl felvert tejszínhab keverékéből is, úgy is nagyon finom.


2018. május 10., csütörtök

Spárgás, brokkolis cavatelli

Mondjuk úgy, hogy beleszerettem ebbe az ételbe, pedig semmi bonyolult nincs benne, egyszerűen csak könnyű, zöld és jóízű. Lehet variálni borsóval, babbal is el tudom képzelni, de ez a brokkoli-spárga duó nekem nagyon bejön.

Kép: pixabay.com


Hozzávalók: 
25 dkg cavatelli tészta
egy csomag zöldspárga
néhány brokkoli rózsa
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
só, bors
1 gerezd fokhagyma
reszelt parmezán sajt
1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

A cavatelli kifőzéséhez sós vizet forralok. A tészta persze lehet bármilyen, spagetti, tagliatelle, de akár gnocchi is. A tejszínt felforralom, sózom, borsozom, és beledobom a félbe vágott gerezd fokhagymát. Mikor kicsit besűrűsödött, reszelek bele parmezánt, a fokhagymát pedig eltávolítom.
A tésztát odateszem főni, majd a főzési idő (nekem ez 11 perc volt) vége előtt  5 perccel beledobom a vízbe a meghámozott spárgák felkarikázott szárát és a brokkolit, majd 2 perccel a vége előtt a spárgafejeket is.
Leszűröm a tésztát és a zöldségeket, beleforgatom a forró tejszínbe. Hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, korrigálom az ízeket sóval, borssal, kap egy kevés reszelt citromhéjat, majd a tányéron még sok parmezánt.



2018. március 31., szombat

Spenótos túrótorta húsvétra


Ideális vendégváráshoz, a manapság oly divatos brunch-hoz például. Van már vagy tíz éve is annak, hogy először készítettem, amikor a barátainkat meghívtuk húsvétkor, és egy órákon át tartó lakmározást csaptunk velük. Nagy siker volt akkor is, és azóta is, ahányszor megsütöm.



Hozzávalók:
 1 csomag leveles tészta
25 dkg túró
30 dkg friss spenót
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
3 dkg vaj


Elkészítés:
A leveles tésztát terítsük ki (vagy nyújtsuk vékonyra, ha nem előre nyújtottat vásároltunk), vágjunk ki belőle egy akkora kört, amivel úgy bélelhetünk ki egy 18 cm-es tortaformát, hogy pereme is legyen a tortának. A spenótot mossuk meg, szárazzuk le, majd konyharuhán szárítsuk le. A vajat melegítsük fel egy serpenyőben, dobjuk rá a spenótot, sózzuk, borsozzuk, pároljuk puhára, végül adjuk hozzá az összezúzott fokhagymát. Törjük át a túrót, keverjük bele a tojást, a kissé összevagdalt spenótot, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, ha szükséges. A masszát töltsük a tésztába, majd 200 fokos sütőben süssük 35-40 percig.


A húsvéti sonka


Húsvét előtt sokaknak fejtörést okoz, milyen sonkát vegyen, hol vásárolja meg, mire figyeljen oda a sonka kiválasztásakor. Ehhez adok némi segítséget, ugyanis a sonkavásárlás egyáltalán nem nehéz feladat, ha az ember tudja, milyen szempontokat vegyen figyelembe.


Kép: pixabay.com


Választhatunk többféle lehetőség közül, attól függően, melyik részét kedveljük a sertésnek, vehetünk tehát hátsó sonkát, első sonkát, kötözött sonkát, csülköt vagy tarját, ami ugyan nem sonka, de meglehetősen közkedvelt füstölt hús így ünnepek táján.

Ami elengedhetetlenül fontos vásárláskor: mindig gondosan olvasd el az áru csomagolásán található információkat, mert csak azok birtokában tudod eldönteni, valóban arra a termékre vágysz-e, amit a csomagolásban találsz.
A csomagoláson ugyanis kötelező feltüntetni, hogy a termék hagyományos pácolással, hagyományos füstöléssel készült-e, vagy gyorspácolással és füstöléssel. A kettő közötti különbség óriási.
A hagyományos pácolás során sós, nitrátokat és nitriteket tartalmazó oldatba merítik a húst, vagy azzal dörzsölik be a felületét. A gyors pácolás ezzel szemben annyit tesz, hogy ezt a páclevet beleinjektálják a húsba, majd vákuum segítségével a szövetekbe juttatják. Ezen eljárás során a hús jelentős mennyiségű folyadékot vesz fel, ami praktikusan annyit jelent, hogy a „sonkával” ilyenkor nagy mennyiségű folyadékot is megvásárolunk. Az így tartósított hús eltarthatósága igen rövid, az így készült termék felülete mindig nedves, íze jellegtelen, döntően igen sós.

Ezzel szemben a hagyományos magyar parasztsonkát sózzák, pácolják, végül füstölik. A pácolás 4-6 hétig tart. Ez tehát egyáltalán nem gyors folyamat, ebben mindennek megvan a maga ideje, időtartama, a végeredmény pedig egy akár hónapokig is eltartható ízes, kellemesen füstös aromájú hús.
A hagyományos füstöléskor fa égetésével keletkezett füstben füstölődik a hús, ipari körülmények között a füstaromát különböző eljárásokkal a hús felszínére juttatják. Van azonban még ennél is elvetemültebb eljárás, amikor a füst aromát szintén injektálással juttatják a készítmény belsejébe.
Ha ezekkel a tényekkel tisztában vagyunk, máris könnyebben döntünk, melyik az a végtermék, mit szívesen látunk az ünnepi asztalon.

Amit ajánlok, hogy a füstölt húst, legyen az bármelyik része is a sertésnek, inkább termelői piacon szerezd be, természetesen ellenőrzött forrásból. Nyilván a  piacon is belefuthatsz nem kiemelkedő minőségű áruba, de ha őstermelőktől, vagy hagyományos módon működő húsipari vállalkozások boltjaiban szerzed be a húsvéti sonkát, nagyobb a garancia arra, hogy igazi, jóízű füstölt húshoz jutsz.

HOGYAN FŐZD A SONKÁT?

A sonkát főzés előtt langyos vízben mossuk le, és áztassuk be akár egy teljes napra, hogy a pácoláshoz használt só nagy része kiázzon a húsból, ne tegye élvezhetetlenné a sonkánkat. Másnap akkora edényben, amekkorában kényelmesen elfér,  tegyük fel főni a húst, méghozzá annyi hideg vízben, hogy teljesen ellepje. Hozzávetőlegesen úgy tudjuk a főzési időt kiszámolni, hogy a sonka minden kilójára egy óra főzési időt számítunk. Amikor megpuhult a hús, elzárjuk alatta a lángot, és a főzővízben hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután a sonkát kivesszük a vízből, konyhai törlővel leszárítjuk, és a hűtőben tároljuk felhasználásig. A jóízű füstölt levet pedig felhasználjuk bableveshez, lencséhez, de káposztás ételekhez is kiváló. A maradékot pedig kisebb adagokban lefagyaszthatjuk, csakúgy, mint az esetleg megmaradó sonka darabokat. Jól fog jönni gyors vacsorákhoz, egy sonkás kockához, vagy töltött, rántott palacsintához.



2018. február 27., kedd

Krumplis, tökmagos pogácsa

Ez a pogácsa bizony nem úgy sikerült, ahogy vártam, és ez az én hibám - szinte... -, de a család annyira odavolt érte, hogy két dologra tudok gondolni: én túlságosan igényes vagyok (igen, ez lehet), ők túlságosan igénytelenek (ez nem valószínű, de előfordulhat). A baj az volt, hogy a tökmagot a kenyérsütőm nem keverte bele a tésztába, vagyis nem sípolt a dagasztás vége előtt, így hiába lestem-vártam, kimaradt a tökmag az összekeverés fázisában. Amikor kész lett a tészta, akkor tuszkoltam én bele, de inkább csak a felületén maradt, mintsem magában a pogácsa belsejében. És én intenzívebb tökmag ízt vártam tőle, úgyhogy valami furfanggal fogok én ezen erősíteni, talán egy kis tökmag olajjal legközelebb. A recept Moháé, amire Anikó hívta fel a figyelmemet.


Hozzávalók:

60 dkg finomliszt
30 dkg főtt, áttört krumpli
2,5 teáskanál só
3,5 dkg friss élesztő
1 dl napraforgó olaj
2 dl zsíros tejföl
1 dl tej
10 dkg tisztított tökmag összetörve
1 tojássárgája a tetejét megkenni

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gépbe tettem. A bevezetőben említett problémával nem számoltam, így a tökmag a kelesztés után került a tésztába. A burgonyát főzzük meg héjában, ha megfőtt, forrón hámozzuk meg, törjük át, hagyjuk kihűlni, én mindig hidegen adom hozzá, bármihez is használom. Érdemes megkóstolni a tésztát, nehogy sótlan legyen, az a pogácsa halála véleményem szerint.
A kenyérsütő másfél óra alatt megdagasztotta és -kelesztette, csodás állagú tésztám lett. Viszonylag nagy pogácsaszaggatóval dolgoztam, nem volt türelmem most apró pogácsákkal szóakozni. Jó két ujjnyi vastagra elegyengettem a tésztát, még nyújtó se kellett hozzá, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, egymástól viszonylag nagy távolságra lerakosgattam a sütőpapírral bélelt tepsibe, hagytam annyit kelni még, amennyi idő alatt a sütőm felforrósodott 180 fokra. Lekentem a pogácsák tetejét a tojássárgával, majd 20 perc alatt szép pirosra sütöttem a kis helyeskéket. 

A kép telefonnal készült, konyhai mesterséges fénynél, elnézést érte :)



2018. február 20., kedd

Egyben sült töltött karaj

Igen régi receptem ez, még a régi blogban volt olvasható, nem is értem, miért nem került át ide. Pedig megérdemli, hogy kipróbáljátok, mert remek húsétel.



Hozzávalók:
1,2 kg rövid karaj filé egyben
10-12 dkg pármai sonka
20 dkg brie sajt
2 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
0,5 kg vékony szelet bacon
olívaolaj, esetemben bazsalikommal ízesített
Elkészítés:
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd hosszában három mély vágást ejtettem benne úgy, hogy se az oldalaknál, se az aljánál ne lyukadjon ki. Ezekbe a résekbe tömködtem a tölteléket: minden résbe kerül apróra vágott pármai sonka, sajt, és egy kevés dió. Amikor készen van, és már nem fér több töltelék a húsba, egy deszkára leterítek annyi egymást fedő szelet bacont, hogy a hús hosszában elférjen rajta. Ráteszem a hasábot, majd felülről is szorosan betakargatom szalonna szeletekkel. Elbújtatok alattuk négy gerezd fokhagymát is, a tetejére fektetem a rozmaring ágakat, majd spárgával átkötözöm a húshasábot. Meglocsolom olajjal, és 160 fokos sütőben 3 órát sütöm. Az első félidőben fólia alatt sül a hús, a második félidőre levehetjük róla a takarót.
Érdekesség, hogy a sajt nyomtalanul tűnt el a pecsenyében, megolvadt és beszívta a hús.

2018. február 1., csütörtök

Narancsos muffin egészségesen

Egy ideje nem azért eszem muffint, mint régebben. Régen kimondottan az édessége miatt szerettem és sütöttem, no meg persze azt is nagyon bírom a műfajban, hogy megunhatatlanul variálható a végtelenségig.
De ez a múlt, mostanában azért sütök muffint, hogy tízóraira vagy uzsonnára legyen mit enni, ami kicsit édes is (bár kukoricával, sonkával, brokkolival keverve sós változatban is szeretem), tea, kávé mellé passzol, és ha úgy adódik, bárhová magammal vihessem, és ne jöjjek zavarba, ha megéhezem, de közel s távol nincs semmi, aminek egy icipici köze is lenne a visszafogottsághoz. Ahogy talán már említettem, számomra a legnagyobb gondot a reggeli okozza, ez a muffin annak is jó.


Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
25 dkg túró
4 db tojás
1 evőkanál sütőpor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
25 ml olaj vagy olvasztott vaj
3 dkg négyszeres erősségű édesítőszer
egy csipet só
választható, variálható hozzávalók:
1 evőkanál vanília kivonat
1 mokkáskanál narancs kivonat
kandírozott narancshéj
egy evőkanál aszalt vörös áfonya
csoki darabok
aszalt gyümölcsök

Elkészítés:
Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok tudatában, leírom: igen, tudom, hogy az aszalt cuccokban van cukor, de nem hozzáadott, hanem természetes formában, amennyivel a gyümölcs rendelkezik. Én alkalmanként ennyit megengedek magamnak, pláne úgy, hogy egy darab muffinnál egyszerre nem eszem többet. Tehát nálam ez megengedett mennyiség és minőség.
A késes aprítómmal összekaszaboltattam a zabpelyhet valamelyest, hozzáadtam a túrót, az édesítőt és a tojásokat, azzal is járattam egy pár percig a gépet. Ha nem elég képlékeny a massza, lazíthatjuk egy kevés tejjel, ezt a narancsos változatot egy narancs kifacsart  levével lazítottam kissé. Végül fakanállal hozzáadtam a térfogatnövelőket, a sütőport és a szódabikarbónát, a vanília- és narancs kivonatot, végül a narancshéj kockákat és a pár szem áfonyát. Csokit most nem tettem bele, a narancsra bíztam a főszerepet.
A masszát papírral bélelt muffin formába kanalaztam, 180 fokon 25 percig sült.

Remek kis darab lett, még melegen egy deci tejjel el is fogyasztottam egyet. Puha, szaftos, narancsos.

2018. január 24., szerda

Holá Mexico!

December volt még, a karácsonyt is csak vártuk, amikor ellátogattunk Újpestre, a Calavera mexikói étterembe. Épp ideje volt már, hogy egy estét ne a számítógép előtt töltsünk a férjemmel, természetesen a munkába temetkezve, hanem beszélgessünk, vagy bambuljunk csak együtt, ha ahhoz van kedvünk, na és persze együnk egy jót.

Kíváncsian indultunk neki a vacsorának, hiszen valahogy az ember nem feltétlenül gondolná, hogy hamisítatlan mexikói ízekre talál Újpest központjában, az újpesti piac tőszomszédságában, de mivel nyitottak vagyunk és érdeklődőek, nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk a helyet.

És milyen jól tettük! Nemhogy nem csalódtunk, hanem egyenesen pompásan éreztük magunkat, istenieket ettünk, élveztük az étterem nyüzsgő esti hangulatát, a felszolgálók kitüntető kedvességét, figyeltük, milyen brutális adagokat tüntetnek el szemrebbenés nélkül a szomszédos asztaloknál a fiatalok, senki nem hagyott semmit a tányérokon, és ez előre vetítette, hogy mi sem maradunk éhen.

Szerettünk volna minél árnyaltabb képet kapni a kínálatról, ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy mindketten mást-mást rendelünk, így sok ízt letesztelhetünk.

Elsőként kukoricakrémleves érkezett bacon chipsszel, mellette egy hideg mangóleves. Főételnek két csirkés ételt választottunk, a Pollo Veracruzt diós polentával és egy fajitast. A mangóleves kellemes volt, bár szerintem kimondottan nyári fogás, de ez ízlés kérdése. A kukoricalevesen a bacon chips mondjuk úgy, hogy nem étvágygerjesztő, ezen bizony dolgozni kéne még egy keveset, mert bár lehet, hogy én vagyok extra faxnis, szerintem ez a feketére sült - bár nem égett ízű - izé nem való a tányérra ebben a formában. A levesnek nagyon jót tett egy kevés chili olaj, amivel kiegészítettem a tányérban, attól vált a kissé semmitmondó íz ütőssé.


Inkább tartsuk meg mind állagban, mind látványban az étterem honlapján látható képet, azzal mindenki jobban járna.

Kép: calavera.hu

A főételek jól sikerültek, ami azért bír hír értékkel, mert egy egyszerű csirkével is nagyon csúnyán mellé lehet nyúlni, hiába szeretne az ember biztosra menni azzal, hogy csirkét rendel. Én a fajitast bátrabban fűszerezném, de megértem, ha nem meri a séf válogatás nélkül mindenkinek odatolni a karakteres mexikói ízeket. Nekem hiányzott, és bár az asztalon többféle szósz is kelleti magát, inkább annak lennék híve, hogy sütés közben kapjon több fűszert, ne utólag adjuk hozzá a chili szószokat. A diós polenta jó ötlet a Pollo Veracruz mellé, és a köretként felszolgált tipikus mexikói tállal is elégedettek voltunk.






Miután a pukkadás határán voltunk, kicsit ellenálltunk a desszerteknek, végül nyilván nem a józan ész győzött, hanem a banános, karamellás chimichanga, amiről egyrészt úgy tudtam, hússal, sajttal töltik meg, mielőtt bő olajban kisütik, másrészt azonnal eszembe jutott a Vejedre ütök című film, ahol Dustin Hoffman könyörög a feleségének, Barbra Streisandnak, hogy  készítsen neki ilyet. Az üzenetrögzítőjüket nem tudják rendeltetésszerűen kezelni, így azon a következő párbeszéd hallható minden hozzájuk telefonáló számára: 
"-Édes, vágyom egy kis chimichangára! -Akkor csinálj magadnak chimichangát! Neked megéri, de én szenvedek tőle..." 
Bájos párbeszéd, nemde?  Én mindig felnevetek rajta, akárhányszor látom a filmet. Szóval megérkezett a chimichanga, a churroshoz _direkt_ nem kértünk csokiszószt, elvégre fegyelem is van a világon, nem igaz? Csak úgy magában, épp csak egy kevés fahéjas porcukorral, na, az íze kedvéért! 

Összefoglalva a fenti sok locsogást: menjetek a Calaverába, lehetőleg barátokkal, nagy asztalhoz üljetek, igyatok sört, vagy tequilát - zavarba ejtően gazdag a választék -, beszélgessetek egy óriásit, és egyáltalán nem mellékesen egyetek jókat. Mert a Calavera mindezen tevékenységeknek igazán jó helyszíne. Figyelmes kiszolgálásban lesz részetek, és ha egyszer kipróbáljátok, kötve hiszem, hogy a próbát nem követi több látogatás. Valamint ha elfogadtok még egy jó tanácsot, a melegen felszolgált welcome pattogatott kukoricára mondjatok nemet, sokkal több mexikói finomság fog a gyomrotokba férni, ha nem pattogatott kukoricával tömitek meg. Én szóltam...

Mire távozásra alkalmas állapotba kerültünk, az étterem megtelt, minden asztalnál ültek, nyilvánvalóan a legtöbben nem először jártak itt, rutinosan rendelték a burritókat, quesadillákat,tostadákat, fajitákat, hamisítatlan szombat esti hangulat uralkodott az étteremben, a pincérek állták a sarat, kedvesen, mosolygósan, és főlegy gyorsan tették a dolgukat.

Amikor kiléptünk az étteremből, meghallgathattam az újpesti karácsonyi kirakodóvásáron felállított alkalmi színpadon egyik kedvenc számomat élőben, de nem árulom el, melyik volt az, hadd éljen mindenkiben egy pozitív kép a zenei ízlésemről!