Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.

Hozzávalók:

A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só

A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)
só
bors

Elkészítés: 

A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.

A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.

Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal.

Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.

Böjtös étel: sárgaborsó főzelék

Gyerekkoromban sokszor főzött nagyanyám sárgaborsó főzeléket, szerettük. Ennek az lehetett az oka, hogy azt - is - nagyon jól csinálta. Csak később ismerkedtem meg azokkal a szakkifejezésekkel, amikkel mások ezt az ételt illették: tapétaragasztó, csuszpájz, ez utóbbinak olyan zseniális hangulatkeltő hatása van, hogy azonnal tudod, nem a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozik arról az ételről valaki, amit csuszpájznak nevez. Nos, ez mit sem változtatott azon, hogy én gyerekkorom óta kedvelem a sárgaborsót, és bár mostanában ritkábban készítettem, vissza fogok rá szokni. 

Mégpedig azért fogok rá visszaszokni, mert roppant egészséges, roppant olcsó étel, viszonylag hamar elkészül, és nekem ennél több nem is igen kell ahhoz, hogy egy étel helyet kapjon az állandó repertoárban.

Hozzávalók 2 főre:

20-25 dkg sárgaborsó

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 kevés olaj

1 evőkanál liszt

pirospaprika

bors

só

opcionálisan egy kevés tejföl, de ez elhagyható

Elkészítés:

A sárgaborsót - ami egyébként zöldborsó, amit szárítanak és kétszer hántolnak, szóval a sárgaborsó nem egy önálló borsófajta - átválogatjuk, ez fontos, mert lehetnek benne apró kavicsok, és más, oda nem illő tárgyak, amire nem hiszem, hogy szeretnénk evés közben ráharapni. Ezután alaposan leöblítjük, és egy éjszakára meleg vízbe beáztatjuk.

A beáztatott sárgaborsót leszűrjük. és annyi sós vízbe tesszük oda főni, ami bőven ellepi. Előre szólok, ha nem figyelsz, forrás közben ki fog futni, ugyanis a keményítő, ami benne van, egy masszív fehér habot képes alkotni a bugyogó cucc tetején, ami aztán szépen kikéredzkedik az edényből. Nem túl nagy öröm letakarítani a tűzhelyről. Ezért vagy eleve egy jó magas edényt válassz, vagy állj ott, amíg felforr, és kevergesd. Megmondom őszintén, én régebben, amikor még a gyerekek kicsik voltak, kuktában főztem a sárgaborsót, de most, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel, tehát kis mennyiség is elég, sima lábasban főztem. Mondjuk rá is kaffantottam, sikálhattam a tűzhelyet.

Nos, amikor a borsó már puha, elkészítjük a rántást. A megmelegített olajon szép zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, beletesszük a nagyon apróra vágott vöröshagymát és lereszelt fokhagymát, valamint a végén a pirospaprikát. Felengedjük hideg vízzel, nem kell sok, és berántjuk vele a főzeléket. A sárgaborsóról ekkorra ideális esetben a főzővíz majdnem teljesen lefőtt.

Ízesítjük a főzeléket még sóval, borssal, eldöntjük, hogy adunk-e hozzá tejterméket vagy sem. Beállítjuk a sűrűségét annyi vízzel, amennyitől pont jónak érezzük a főzelék állagát. A sárgaborsó hűlés közben hajlamos a fent említett tapétaragasztó illetve csuszpájz állagot felvenni, nem kell megijedni, melegítéskor egyrészt visszahígul valamelyest, másrészt vizet/joghurtot/tejfölt mindig adhatunk hozzá.

Nálunk hagyományosan sült hagymával került asztalra, legközelebb nekiveselkedek annak is, de ma a kisebb ellenállás felé mozdultam, és tükörtojást sütöttem rá.

Kung pao (gung bao) csirke HELYETT: kung pao tofu

Minden nap meg tudnám enni az ilyen típusú kicsit csípős, fűszeres ételeket, pedig nem szokásom nátrium-glutamáttal telerakni ezeket a kajákat, amire lehetne gyanakodni, hogy függőséget alakít ki a kínai ételekkel kapcsolatban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezer éve, még középkezdő ázsiai konyha rajongóként én is megvettem a kínai só névre keresztelt dolgot a szaküzletben, de amikor jobban utánaolvastam, és végre rájöttem, mi okozza a furcsa rosszulléteimet a kínai éttermekben, úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet, azóta nálam tiltólistás a nátrium-glutamát.

Idestova három hónapja nem eszünk húst a férjemmel, még azt se akarom leírni, hogy remekül bírjuk, mert annyira egyszerű és könnyed számunkra ez az életforma, hogy nincs mit bírni rajta. A férjem egy falusi vendéglátóipari egységben (túlzás lenne étteremnek nevezni) jobb híján evett egy "kézműves hamburgert", nyilván annyira volt kézműves, mint én Róth Miksa, vagy Louis-Comfort Tiffany, aztán úgy megbánta a választást, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Így aztán muszáj volt addig kotorászni az internet mélységes mély bugyraiban, amíg a kung pao csirkére is megtaláltam a vega változatot, és meg kell mondanom, bitang jó cucc. Hivatkozás nincs, mert saját tapasztalatból is merítettem a recepthez, és több leírást ötvöztem egybe.

MEGJEGYZÉS: Másnapra ne tegyük el, a tofu már nem lesz benne az igazi...

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 csomag (firm) tofu

2 evőkanál kukoricakeményítő

ízlés szerint fehér bors

só

szósz:

3 evőkanál világos szójaszósz

1 teáskanál sötét szójaszósz

3 teáskanál Hoisin szósz

1 teáskanál rizsecet

1 evőkanál rizsbor (én japán mirint használtam, ha semmi ilyesmid nincs otthon, használhatsz száraz fehér bort is, de el is hagyhatod teljesen az alkoholt)

1 teáskanál Sriracha szósz (vagy más csípős szósz)

1 evőkanál szezámolaj

2 evőkanál barna cukor (lehet egy kicsit spórolni a cukorral, de egy evőkanálnyi mindenképp kell bele)

2 teáskanál kukoricakeményítő

Sütéskor:

ízlésünknek megfelelő mennyiségű chili pehely

1 vöröshagyma

1 sárga kaliforniai paprika (vagy zöld, vagy piros)

fél kápia paprika

3 szál újhagyma

1 bő marék pörkölt, sózatlan mogyoró

1 teáskanál gyömbérpép

1 teáskanál fokhagyma pép

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit alaposan elkeverjük, félretesszük.

A tofut akkurátusan leszárítjuk, ha van időnk, konyhai papírtörlőbe csavarva le is préselhetjük valami nehezebb tárggyal, hogy minél több folyadék távozzon belőle. Ez azért hasznos, mert ha nincs tele nedvességgel, jobban felszívja az ízeket. 20 perc préselés elég neki. Ezután ízlésünknek megfelelő (nem túl nagy) kockákra vágjuk, a kockákat beledobjuk egy zacskóba, utánaküldjük a sót, a borsot és a keményítőt, alaposan összerázzuk. Egy evőkanálnyi felforrósított olajon néhány perc alatt szép aranybarnára pirítjuk a tofu kockákat, rázogatva, hogy mindenhol megsüljön. Tányérra tesszük, kis időre parkolópályára kerül.

Ugyanabban a serpenyőben, amiben a tofu sült, egy kevés olajpótlás mellett egy percig pirítjuk a chili pelyhet, a gyömbért és a fokhagymát, majd a wokba tesszük az újhagymát és a vöröshagymát, amit negyedekre vágtunk, és leveleire szedve kerül az edénybe. 2-3 perc pirítás után érkezhetnek a kis kockára vágott paprikák, amit kevergetve, rázogatva a wokot addig pirítunk, amíg még ressek, de már nem teljesen nyersek. Ekkor ráöntjük a mártást, az egy perc alatt be fog sűrűsödni, végül pedig beledobjuk a wokba a sült tofu kockákat. Összekeverjük a szószt a tofuval, megszórjuk az ételt a mogyoróval, és már tálalhatunk is. Ha van otthon koriander, és szereted, szórd meg az elkészült ételt vele. Rizzsel tálaltam.

Gombás, kelbimbós leveles tésztás lepény

Nagy barátja vagyok az életünket megkönnyítő dolgoknak a konyhában is. Van persze sok minden, amit nem vennék meg készen, mert jobbnak tartom a végeredményt, ha magam készítem el az adott ételt (gondolok itt dobozos besamelre például, amit időnként a Lidlben lehet kapni, vagy a mirelit szilvásgombócra, aminél tízmilliószor jobb a saját kezűleg készített, és biztosan tudnék még példát mondani, ha rászánnám az időt, de legyen elég most ennyi), ugyanakkor vannak olyanok is, aminek sose állnék neki, amikor nagyon jó minőségben megvásárolhatom a boltban is. Tipikus példája ennek a leveles tészta. És amióta nemcsak fagyasztottat, hanem frisset is lehet kapni, azóta az egyik kedvenc hozzávalóm. 

Ezt a gombás, kelbimbós változatot hirtelen felindulásból követtem el hétfői ebédre, amíg a férjem és a fiam vásárolni voltak, én pedig arra gondoltam, hogy ezt a számukra utálatos feladatot valamiképpen honorálnom kell, úgyhogy mese nincs, jár nekik a friss, meleg ebéd.

Hozzávalók: 

1 csomag friss leveles tészta
50 dkg barna csiperke
2 marék apró kelbimbó
2 fej lilahagyma
25 dkg ricotta
reszelt mozarella
reszelt parmezán
néhány darabka kéksajt

1 marék friss spenót (elhagyható, de jót tesz neki)

2 evőkanál olívaolaj
só
bors
kakukkfű

Elkészítés:

Elsőként a kelbimbót tisztítottam meg, majd sós vízben odatettem főni. Közben szálasra vágtam 2 fej lilahagymát, odatettem az olívaolajon párolódni egy kis sóval. Ne pirítsuk, inkább pároljuk, hogy előjöjjön a kellemesen édes íze.

Amíg a hagyma izzad, megmostam, felszeleteltem a csiperkét is, amikor mindet felvágtam, feltekertem a lángot a serpenyő alatt, és két részletben megsütöttem a gombát. Ilyenkor az történik, hogy a gomba valóban sül, és nem ereszt levet, amitől inkább főne. Kakukkfűvel, borssal fűszereztem. Időközben kihalásztam a kelbimbókat a főzővizükből, beledobáltam a gomba mellé, azt is pirítottam néhány percig, végül a megmosott, lecsöpögtetett spenót került a serpenyőbe. Amikor a spenót is összeesett, még egy kevés sóval korrigáltam az ízeket, és készen is voltunk.

A ricottába belekevertem egy maréknyi sajtot, volt közte reszelt mozzarella, parmezán és kéksajt, egyenletesen elkentem az addigra már a tepsiben tartózkodó, kitekert, villával megszúrkált tésztán, megraktam a gombás töltelékkel, megszórtam még reszelt sajtokkal, és betoltam a 200 fokos sütőbe, ahol 20 perc alatt arany barnára sült.

Mogyorószósz

Röviden és tömören: a legjobb.

Használom salátaöntetként és tofu nyárs mellé szósznak (satay), sőt, ha úgy döntünk valamikor, hogy visszatérünk a (mérsékelt) húsfogyasztásra, csirke mellé is kiváló lesz. De tökéletes lehet répa, uborka és zellerszár darabokat belemártogatni. Kell hozzá néhány dolog, amiknek a beszerzéséről itt írtam.

Hozzávalók:

10 dkg mogyoróvaj, ha lehet, akkor krémes
2 dl kókusztej
4 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál rizsecet (eredetileg 2 evőkanál kellene, de nekem az brutál sok, esetleg fel lehet emelni az adagot 1 evőkanálig, többet semmi esetre sem tennék bele)
2 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál juhar- vagy agavé szirup
sriracha csípős szósz, ennek mennyisége is ízlés kérdése, én egy szűk evőkanálnyit tettem bele
2 gerezd fokhagyma
kisujjnyi gyömbér, vagy egy púpos evőkanál fokhagyma- és gyömbér paszta

Elkészítés:

A hozzávalókat alaposan elkeverjük.

A szósz sűrű lesz, ha salátaöntetnek használnád, nyugodtan lehet némi vízzel higítani.

Növényi alapú hamburger

Tartozom egy vallomással: nagyon szeretem a Burger King vegetáriánus burgerét, évek óta nem ettem húsból készült burgert sehol. A növényi alapú változatukat még nem kóstoltam, de az sem fog lemaradni a kívánságlistáról. Addig is azonban, amíg erre sor kerülne, elkészítettem a saját burger változatomat.

 

Egybe zuttyantasz mindent, megformázod, megsütöd, megeszed...

Hozzávalók:

1 doboz vörösbab konzerv lecsepegtetve, leöblítve
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál sűrített paradicsom (ha akarod, kiválthatod ketchuppal)
1 teáskanál szárított oregánó
1 teáskanál paprika vagy őrölt chili, attól függően, mennyire bírod a csípőset
fél teáskanál só
bors ízlés szerint
7-9 dkg zabpehely (majd látni fogod, mennyit kell hozzáadni, hogy ne legyen túl kemény a massza)
1 édesburgonya megsütve, meghámozva

Elkészítés:

A bab kétharmadát a hagymákkal, édesburgonyával, fűszerekkel, zabpehellyel, vagyis minden hozzávalóval késes aprítóba teszem, összedolgoztatom. A maradék egyharmadot villával töröm össze, és a babkrémhez adom, hogy maradjon azért benne darabos textúra is. Mehet bele az összevágott petrezselyem.

A rendelkezésre álló hamburger zsömle nagyságának megfelelő méretű burgereket formázok, és az air fryerben megsütöm őket. 190 fok, az idő pedig annyi, amennyi idő alatt kap egy kellemes barnás kérget a "hús"pogácsa. Legközelebb azt hiszem, csak egy kevés zsiradékon, serpenyőben fogom átpirítani a burgereket, tulajdonképpen nincs szükség különösebb hőkezelésre, mint inkább esztétikai pirításra, ahhoz pedig jó a serpenyő is.

Végül a szokásos, és általunk kedvelt módon összeállítjuk a hamburgert. Mehet bele zöldség, és mindenféle szószok, hogy legyen mivel leenni magunkat, ne legyen száraz és élvezhetetlen az egész.

Egy tipp a szószhoz:

egyenlő arányban (vegán) majonéz és ketchup összekeverve, pár csepp Worchestershire szósszal és Tabascóval ízesítve.

Olasz "hús"gombóc paradicsomszószban

Van nekem ez a milliószor kipróbált, milliószor jól szerepelt receptem, az olasz húsgombóc. Számtalanszor elkészítettem már, gyakorlatilag ha félkómába esnék, és az egyik kezemet a hátsómba dugnám pihentetés céljából, akkor is meg tudnám főzni. Természetesen mindig is saját magam által eltett paradicsommártással készítettem, és ez nem volt most sem másképp, amikor a vegán változatot készítettem el.

Nem akarok kamuzni, ez a húsgombóc most készen kapható vegán termék volt, de megmondom őszintén, annyira nem jött be nekem, hogy pillanatokon belül neki fogok állni kikísérletezni a saját receptemet a vegán húsgombócra nézve, már van is ötletem, hogy miből fogom megpróbálni. De ötletnek ez akkor is jó, hátha hasznára lesz más vegánoknak is.

Hozzávalók:

1 csomag vegán húsgombóc egy kevés kókuszolajon körbepirítva, átsütve
7 dl spagetti szósz (ha nincs ilyened készen, leírom, hogyan csináld)
1 evőkanál sörélesztő pehely a sajtos íz reprodukálásáért
a tálaláshoz friss bazsalikon
25 dkg teljes kiőrlésű spagetti

Elkészítés:

A gombócokat a csomagoláson található leírás szerint egy kevés kókuszolajon átpirítottam. A szószt felforrósítottam, az ízére ráerősítettem még némi oregánóval, őrölt rozmaringgal és szárított bazsalikommal, meg némi fokhagyma granulátummal. Felforraltam. Ebbe a forró mártásba szedtem bele a kifőtt spagettit.

A tányéron a spagettire pakolgattam a húsgombócokat, megszórtam sörélesztő pehellyel és friss bazsalikom levelekkel.

Spagetti szósz:

1 fej vöröshagyma
1 sárgarépa
1 szál szárzeller
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj/kókuszolaj
1 doboz aprított, hámozott paradicsom konzerv
fűszerek: oregánó, bazsalikom, rozmaring, esetleg kakukkfű
só
egy kevés cukor

A zsiradékon a nagyon apróra vágott hagymát, répát, szárzellert és fokhagymát elkezdem párolni. (Ez a soffritto.) Lassan, türelmesen, ne égjen meg, ne is piruljon meg, puhára kell párolnunk. Bizony előfordulhat, hogy erre akár 15 percünk is rámegy. Rázuttyantjuk a paradicsomot, megsózzuk, megfűszerezzük és összeforraljuk az egészet egy sűrű mártássá.

 

Otthoni készletek, ha nem csak magyaros ételeket főznél

Az alapanyag beszerzési helyeket taglaló posztomhoz hozzátartozik, hogy elmeséljem, mi az, amit SZERINTEM érdemes megvásárolni otthonra, ha nem kizárólag magyaros gulyáslevest főznénk, meg pörköltet, hanem időnként, vagy akár rendszeresen, netán sűrűn áttévednénk az országhatáron túlra, vagy barangolnánk kissé más kontinensek konyhája körül.

Sorolom, én miket tartok itthon mindig, mi az, amihez bármikor tudok nyúlni, ha ázsiai ízvilágra fáj a fogunk.

- Szójaszósz. Világos, sötét, tamari (ez gluténmentes). A világos szójaszósz általában hígabb állagú, mint a sötét, az inkább szirupszerű. Attól függően, hányszor főzöl például ázsiai ihletésű ételt, eldöntheted, hogy kisebb vagy nagyobb kiszerelést választasz-e. Nekem még sosem volt itthon 250 ml-esnél nagyobb üvegem. Nagyon kedvelem a Kikkoman márkát, ami japán szójaszósz, de tudni kell, hogy ez az egyik legdrágább a szójaszószok közül. Az sem mindegy, hogy kínai, thai, japán vagy indonéz szójaszószt vásárolsz, érdemes annak alapján választanod, hogy melyik konyhához tartozik az étel, amihez felhasználnád. (Ezt a magvas megállapítást hívják úgy, hogy feltaláljuk a melegvizet :D )

- Halszósz/osztriga szósz. Legyünk őszinték, ne szépítsük a helyzetet: a halszósz rohasztott halakból készülő, borostyánszínű folyadék, rendkívül erős szaggal, az ízét még közvetlenül sosem kóstoltam, valahogy nem vitt rá a lélek, hogy belekortyoljak. A szójaszószhoz hasonlóan ez is fermentálással készül, és ennél is különböző erősségű fajtákkal találkozhatunk attól függően, mennyi halat használnak a készítésükhöz. Roppant érdekes, de használatakor nem tolakodik előtérbe semmiféle hal íz az ételben, inkább csak erősíti, karakteresebbé teszi az ételek ízét. Ahogy a szójaszószból, ebből is lehet vegán változatot kapni.

- Édes chiliszósz. Ebből is ezerféle létezik, különböző ízesítéssel. Nagyon kedvelem, mert nem kerítésszaggatóan csípős, de azért határozottan érezni az erejét, édes-savanyú íze utánozhatatlan. Főleg mártogatósokhoz használom, legutóbb beszereztem egy mangósat is a tavaszi tekercsekhez.

- Szezámolaj. Ez nemigen szorul magyarázatra. A kedvenc olajom és pont.

- Rizsecet. Minő meglepetés, ez is erjesztéssel készül, nyilvánvalóan rizsből. Savtartalma 3-5 százalék, amiből tisztán látszik, hogy jóval gyengébb a nálunk használatos 10-20 százalékosaknál.  Létezik belőle fekete, fehér és vörös. A feketét akár fél éven át is főzik, adnak hozzá árpa-, búza- és rizshéjat, ezektől nyeri el jellegzetes színét. Én mindig a legolcsóbbat veszem, a rizsecettel még nem támadt kedvem kísérletezni, legalábbis idáig.

- Hoisin szósz, a kedvencem. Minden kínai ételt elvarázsol, nyilván vannak olyanok, amikbe egyáltalán nem passzol, de szerintem a legtöbbe igen. Szójababból készül, sűrű, édes-savanyú mártás, a kantoni konyha elengedhetetlen eleme. Marinádként és mártogatósként használják leginkább. 

- Fokhagyma és gyömbér püré. Nagyon praktikus találmány, kis üvegekben ott van mindig kéznél a hűtőben, kiveszel belőle egy teáskanállal, visszazárod az üveget, elrakod, kész, passz, nem kell hámozni, reszelni, pürésíteni. Attól függően, hol vásárolok, mi a felhozatal, vagy olyat veszek, ami egyenlő arányban, összekeverve tartalmazza a fokhagymát és a gyömbért, vagy külön vásárolom meg a kettőt.

- Sriracha. Érett chilit, fokhagymát, cukrot és sót tartalmaz, csípőssége a Scoville-skálán 2000, ami azt jelenti, hogy nem ez fogja a pusztulásodat okozni, nem annyira csípős. Előszeretettel szoktam például töltött tortillába csepegtetni, de fontos hozzávalója thai és kínai ételeknek is.

- Tahini, azaz szezámkrém. Ezen nemigen van mit magyarázni. Hűtőszekrényben tárold, hogy ne avasodjon meg idő előtt. Mielőtt használod, érdemes megkóstolni, nehogy keserű legyen, találkoztam már ezzel a jelenséggel.

- Teriyaki szósz, ezt még csak csirkére használtam, meg kell találjam a növényi étrendben a helyét, nyilván van neki. El tudom képzelni mondjuk a padlizsánt sütve, teriyakiban pácolva, kenve. Japán főzési technika egyébként a teriyaki, egyszerűen s mind közönségesen grillezést jelent úgy, hogy a grillezett alapanyagot bekenik valamilyen mázzal. A teriyaki szósz szójaszószból, szakéból (pálinka) vagy mirinből (bor) és cukorból készül, amit addig főznek, redukálnak, amíg ragacsos, sűrű mártás nem képződik belőlük.

- Tészták: üvegtészta, rizstészta, tojásos tészta, különböző felhasználási területekkel. Rizstésztából én egyedül a szélesmetéltet nem szeretem, az nekem mindig valahogy olyan rágós marad, amit nagyon nem kedvelek. Az üvegtésztát nagyon szeretem a praktikuma miatt, csak leöntöd forrásban lévő vízzel, áztatod egy keveset, és kész. Kell ennél jobb? A tojásos mie tésztát például lo meinhez használom, imádatos.

- Rizs, bulgur, kuszkusz, ezek nem csupán köretnek készíthetők el, de remek alapjai salátáknak is például. Rizsből cukorbetegként basmatit ehetnék, de én sajnos főleg a jázmin rizst kedvelem, abból is ezt a fajtát, ugyanis ebből lehetetlen elrontani a pergős, illatos rizst. Egy tipp: a Bosnyákon is lehet kapni a kínai árusoknál.

- Farro, azaz tönkölybúza, árpagyöngy, ezek is remek köretek és saláta alapok

- Fűszerek - indiai, kínai, thai. Curry, kurkuma, koriander, római kömény, cayenne-i bors, garam masala alapvetőek. Az asafoetida is hasznos, időnként szükség van agaragarra a sűrítéshez. De ennek a szekciónak a feltöltésében csak a képzelet és a pénztárca szab határt.

- Étkezési keményítő, főleg a kínai szószos ételekhez szükséges

- Szezámmag, szintén a kínai ételeknél használom

- Kókuszkrém, ez nagyjából mindenhez kellhet, curryk alapvető hozzávalója, levesekbe is használom. Ez elég árérzékeny tétel, szeretem megnézni az árát, hiszen nem mindegy, hogy egy doboznyi 200-250 forinttal drágább, mint a másik, és mondjuk kettő is kellhet egy ételbe, ott már elég húzós tétel lehet egy 800 forintos kókuszkrém például, amikor kaphatsz akár 550-ért is

- Fehér miso paszta, ez új kedvenc, levesekbe szeretem ízfokozónak használni

- Konzervek: fehér bab konzerv, lencse konzerv, csicseriborsó konzerv, fekete bab konzerv, bár szárazat is vettem, ha nagyobb mennyiség kell, megfőzöm magam, mert konzervnek elég drága, nélkülözhetetlen a hámozott, darabolt paradicsom konzerv is nálunk, szeretem, ha mindig van otthon egy-két doboz kukorica konzerv is

Vegán farsangi fánk

Meg kell mondanom őszintén, ha nem tapasztalom meg én magam, soha el nem hittem volna másnak, hogy tojás nélkül ilyen csodás fánkot lehet sütni. Márpedig lehet. Ez a növényi tejjel, vegán margarinnal készült fánkocska semmiben nem marad el hagyományos módon készült társaitól. Sőt, még francia szaktársától, a beignet-től sem. Vagy két hétig forgattam a fejemben a tervet, ma végre nekiálltam ebben a ramaty esős időben a fánksütésnek. A recept Kovács Zoltán vegán séftől származik.

Hozzávalók:

40 dkg átszitált liszt
10 dkg átszitált rétes liszt
2 csipet só
7 dkg cukor
2,5 dkg friss élesztő
3 dl (zab)tej
5 dkg olvasztott margarin

Elkészítés:

A zabtejet meglangyosítottam, belemorzsoltam 2,5 dkg élesztőt, beletettem egy teáskanál cukrot és egy teáskanál lisztet. Elkevertem, félretettem, hagytam szépen felhabosodni.

A liszteket átszitáltam, hozzáadtam a sót, cukrot, végül a felfutott élesztős tejet és az olvadt, de nem forró margarint.

Alaposan kidagasztottam a tésztát, legalább tíz percig szorgosan vittem bele a levegőt, majd mikor gyönyörű sima volt már a tészta felülete, egy liszttel meghintett tálba tettem kelni. Nagyjából egy órát kelt a langyos konyhában, csodásan kétszeresére dagadt.

Körülbelül ujjnyi vastagra kinyújtottam, óvatosan, hogy ne nagyon nyomkodjam ki a tésztából a levegőt, majd a hagyományos fánkszaggatóval kiszaggattam a darabokat. Hagytam még nekik tíz percet, hogy újra megkeljenek kicsit, végül pedig 160 fokra felmelegített (és hőmérővel ellenőrzött) olajban kisütöttem a fánkokat. Az első oldalt fedő alatt, a másik oldalt anélkül.

Rácson hagytam lecsepegni róluk az olajat.

Vegán sajtgolyó

Szerintem ez is olyan recept, amit akkor is érdemes egyszer kipróbálnod, ha nem vagy vegán. Mert az olajos magok egészségesek, a kesudió különösen finom, mert semmi bajod nem lesz, ha egyszer nem bolti felvágottat teszel a kenyeredre, hanem vegán sajtot, és főleg mert a változatosság gyönyörködtet, hidd el, ha nyitott és érdeklődő vagy különböző étkezési irányzatokra (is), abból gond nem lehet. Tudom, nagyon nehéz a mai világban eldönteni, mi az, amit érdemes megennünk, mi az, amit kerülni kéne, tőlem se fogod sajnos megtudni a tutit, de kísérletezni biztos, hogy klassz dolog.

Hozzávalók:

15 dkg sótlan, natúr kesudió
2 evőkanál frissen facsart citromlé
2 evőkanál kókuszolaj
1/2 evőkanál fehér miso paszta
1/4 teáskanál só, ugyanennyi pirospaprika
cayenne-i bors ízlés szerint, vagy akár el is hagyható
1 evőkanál mustár
2 evőkanál sörélesztő pehely
ízlés szerint 1-2 gerezd fokhagyma vagy fokhagymapor
1 evőkanál víz
1 evőkanál aprított bazsalikom és snidling

tálaláshoz aprított dió vagy mandula (elhagyható)

Elkészítés:

A kesudiót öntsük le annyi forrásban lévő vízzel, amennyi bőven ellepi, tegyük félre egy órát ázni.

Szűrjük le, tegyük egy késes betétű aprítóba, a bazsalikom és a snidling kivételével adjunk hozzá minden egyebet, turmixoljuk krémesre a matériát.

Kanalazzuk ki a gépből, keverjük bele a bazsalikomot és snidlinget, majd egy folpackkal kibélelt, megfelelő nagyságú edénybe nyomkodjuk bele a krémet, és tegyük egy órára a fagyasztóba. 

Ha megdermedt, belehempergethetjük a dióba/mandulába, megszórhatjuk snidlinggel, és egy dobozban várhatja a boldog beteljesülést akár kenyérre kenve mondjuk reggelinek, vagy partifalatnak valami krékerhez.

Ha kicsit erősebb lenne az aprítóm, még krémesebb lehetne a sajt állaga

Magam sem számítottam rá, de a férjem nagy kedvence lett, mióta először készítettem (és szinte az egészet ő ette meg), már másodszor is össze kellett dobnom kifejezett kérésére. Szóval olyan rossz nem lehet ez 😊